Bócsa nevének eredete a középkorban gyökerezik. Ekkor találkozunk a Bojcsaszállása nevű településsel, mely a mohácsi csata utáni csetepatékban tűnik el, mint lakott hely, az 1540-es években.
Aztán hosszú évszázadokig semmi, majd 1906-ban a ritkán lakott tanyavilág — papíron — önálló községgé alakul. De csak egy nagy tanyavilág terül el a kiskunsági pusztán.
Szóval: Régi-Bócsa — Új-Bócsa
Szójáték, de használják és igaz: legalábbis a Budapesttől északra fekvő Gödön. Mint ismeretes, az 1940-es évek elején mintegy 80 bócsai, főleg zöldhalmi családot költöztettek el Gödre, hogy ott folytassák életüket. Így jött létre Göd-Bócsa, vagyis Új-Bócsa. A cél a biztonságosabb élet volt, lévén akkor Bócsa határában jelentős belvíz pusztított. Más vélemény szerint inkább a tervezett katonai lőtérnek kellett a terület Régi-Bócsán, azaz minálunk.
Igen: Göd-Bócsán az utóbbi években nagyon számon tartanak bennünket, mióta többek kezdeményezésére újra megerősödtek a családi és települési kapcsolatok. Szeptember
24-én vasárnap, népes küldöttséggel, mintegy kéttucatnyi emberrel vett részt a kiskunsági község az ottani „Bócsa-Napon”. Szőke-Tóth Mihály polgármester vezetésével képviselők, zöldhalmiak és a kapcsolatot aktívan ápoló családok foglaltak helyet a kisbuszban. Ezen a napon visszaemlékező előadás, koszorúzás és fogadás keretében beszélték meg „régi- és újbócsaiak” a két település mai életét és a jövőbeni együttműködési lehetőségeket. Mint megállapították, a fiatalok és kultúrcsoportok összehozása a jövőben mindenképpen fontos lenne.
K.L.
