Nem dugja a fejét a homokba, viszont csíp, rúg, száz kilósra is megnő, vastag héjú tojásból kel ki és tényleg lenyeli a fényes tárgyakat, ha hozzájuthat — ez a strucc. Meg még sok minden más. Többek között ezért mentem ki a kisbócsai „struccosokhoz”. No meg azért, mert már várt az a házaspár, akik Budapestről költöztek nyolc éve ide, a pusztába: Maskarás Beatrix és Bereczki Gábor.
Kerestünk egy helyet, ami csendesebb és békésebb, mint a főváros, kezdi Gábor a történetet. Egyikünk sem szereti a kötöttségeket, így könnyen megvalósíthatónak tűnt a terv, hogy változtassunk akkori életünkön. Az, hogy strucctenyésztésbe fogtunk, a véletlen műve. Mint ahogy az is, hogy éppen ide, a kisbócsai templom mellé kerültünk.
Közben sétálunk a tanyaudvaron, ami ennél azért jóval több: egyfajta művésztelepnek is felfogható, mely Beatrix keze nyomát dicséri. Ahogy odaérünk a struccok kifutójához, meglepve látom, hogy itt sem csupán az állat egészségügyi elvek, hanem egyes művészi szempontok is érvényesültek. „Felhő sétány”, „Tűz templom”… — igen, mosolyog Beatrix, szeretem az irodalmat, a meséket, és ezek a kifejezések tükrözik az adott karámban élő strucc családokat.
- Családok? Ismeritek is őket „személy szerint”?
Természetesen. Mindenki kapott beszédes nevet. Tudom a tojásokról, hogy melyik tyukica tojta! A formája, színe, mérete mind jellemző a tojóra. Egy ekkora állatnak megvan a kialakult jelleme, viselkedése és persze a külső ismertető jegyei. Azt persze tudni kell, hogy kiscsibe koruk után nem lesznek odasimulós szobacicák. Látogatóinknak ezért mindig elmondjuk a biztonságos közlekedés szabályait. Van olyan struccunk, amelyhez nem szabad közel menni, mert dühében (vagy félelmében) rugdossa a kerítést, mellyel leginkább saját magában tesz kárt.
Közben a keltetőhöz érünk. Újabb kis kiállítás: retro struccfotók, ruhadíszek, tollak… Majd pedig egy gardróbszoba szekrényekkel. Na, ez a keltető, mondják mosolyogva házigazdáim. És ahogy kivesznek néhány tojást és átvilágítják, bizony ott mozog benne a kicsike. Ez itt pedig már ki is kandikált a tojásból. Még néhány óra, és itt totyog majd. — Na, megyünk oda is, invitál Gábor. Ez már a „csibovi”: ugyanúgy zárt tér, melegítő lámpa, pár nap múlva pedig a kifutó — csak minden egy kicsit nagyobb méretben, mint a hagyományos keltetőkben megszoktuk.
Ahogy továbbsétálunk az udvari játékok és tojáshéj-dekorációk között, már a vágóhidat keresem. De csalódom: mi nem vágunk, csak eladunk, legyen az tojás vagy élőállat — jegyzi meg Gábor. Ennek is megvan a rendje és a szabályai: jön a struccszállító autó, és elviszi a vágójószágot. Sajnos idén kissé nehézkesebben, mert az uniós piac visszafogottabbá vált.
És a magyar piac? — teszem fel a naiv kérdést. Persze tudom a választ: a hús egészségesebb, jobb, csak persze lényegesen drágább, mint a hasonló szerkezetű és ízvilágú marhahús. Mint megtudom, a struccnak leginkább combjai és belsőségei piacképesek. Ez pedig a teljes testtömeg felét teszi ki. A többi rész: kuka! Legértékesebb árucikk a bőre, aztán különleges lehet még a tojás, melyből a rántotta csaknem ugyan olyan, mint ha tyúktojásból készülne. Csak több! Volna még a faroktoll is, mely kiváló dekoráció — ahol éppen átveszik.
Ez a madár párban él, bár nem tilos a többnejűség. A kakasok viszont egymásnak mennek, ha szűk területre zárják össze őket. A megtermékenyülés az összes tojásszámot tekintve mintegy 50 %-os, de ez csak akkor látszik, amikor két hét után átvilágítják a keltetőben. A tojásrakás ideje márciustól szeptemberig tart, egy tojó átlagosan 40-50 tojást termel évente.
És akkor menjünk tovább, az én birodalmamba — hívogat Beatrix. Ez itt a műhelyem, ahol a csudadolgok készülnek! Én meg csak bámulok: a sarokból egy strucc-báb lép elém, a polcokon a legváltozatosabb formában feldolgozott, megfestett, összefűzött toll- és tojáselemek, az ablaknál pedig az ehhez szükséges ipari szerszámok. Itt dolgozom és alkotok — nevet a művésznő. Itt szoktam fogadni az alkotni vágyó látogatókat is. Ami pedig inspirál az egészre, az a bócsai táj, az erdő, a csend és a csillagos ég, melyből a fővárosban meglehetősen hiányunk volt.
A locsoló
— ahogy Beatrix emlékezik az esetre
Éppen vizet adtam nekik a slaggal, amikor egyszer csak odakapott a strucc és kikapta a kezemből spriccelőt a cső végéről. Már láttam is, hogy nyeli és szépen csúszik lefelé a nyelőcsőben, mely szerencsére olyan hosszú, hogy volt időm felfogni a helyzetet. Odaugrottam, megragadtam a nyakát és kézzel visszatoltam a spriccelőt a csőréhez, majd benyúltam és kivettem. Ezen annyira meglepődött a jószág, hogy még csípni is elfelejtett. Viszont megúszott egy kényszervágást!
A Berga Strucc Tanya vendégeket, kisebb csoportokat szívesen fogad.
Telefon: Bereczki Gábor +3630 335-41-53
Káposzta Lajos
