A kórus eredményessége a tagok összefogásának, akaraterejének tanulási vágyának, fegyelmezettségének, és kiegyensúlyozott munkájának köszönhető.
A népdalok szeretetén, éneklésén kívül nagyon szoros barátság köti össze őket. Céljuk és alapfeladatuk a népdal éneklés hagyomány felkutatása, megőrzése és terjesztése. Interjú a Tázlári Rozmaring Asszonykórussal.
– Mióta működik a Tázlári Rozmaring Asszonykórus?
– 1994. január 4-e óta, lassan már 24 éve.
– Mesélnétek az asszonykórus megalakulásának történetéről?
– Kalocsára jártam szakközépiskolába, ahol rengeteget énekeltünk. A tanárunk is népdalgyűjtő volt. Én mindig is szerettem volna egy kórust létrehozni és nagy vágyam volt, hogy népdalokat énekeljünk. Akkor még óvónőként dolgoztam. Gondoltam megkérdezem a munkatársaimat és a tanári kart is, a konyhás lányokat, akikkel együtt dolgoztam, hogy lenne-e kedvük eljönni énekelni. Az első próbákra először 9-en, aztán egy hét múlva már 16-an érkeztek. Utána aztán változtunk, volt aki 1 hónap múlva lépett be, volt aki 5 év múlva. Kicsit változott a társulat, de az alaptagok ma is ide járnak.- nyilatkozta vezetőjük.
– Hány főből áll a kórus?
–19 főből.
– Csak tázláriak alkotják az asszonykórust?
– Igen.
– Hány éves a legfiatalabb és a legidősebb tag?
– A legfiatalabb 26 éves a legidősebb most töltötte a 72. életévét.
– Milyen dalokat énekeltek?
– Csak népdalokat. Általában népdalcsokrokat állítok össze néprajzi területek népdalaiból: Kalocsa környéki, dél-alföldi, vajdasági, bukovinai vagy doroszlói népdalokból. Fontos szempont a magyar területek dialektusainak egyben tartása. A csokrok összeállításánál egy-egy terület népdalanyagából választok, hogy hagyományápoló munkánkban megismerhessük a dalokhoz kapcsolódó népszokásokat, népi viseleteket is. De feldolgoztunk már székely népmeséket is. Három alkalommal, idősek napján, illetve itt a községben adtuk elő: A pletykás asszony, A megbornyúzott legény és A ködmenke című vidám székely népmeséket szerepjátékszerűen. – örömmel mesélte Mártáné Czékus Györgyi.
– Milyen gyakran szoktatok próbálni?
– Minden héten, itt a Tázlári Művelődési Házban. – mondták egybehangzólag.
– Milyen gyakran és milyen rendezvényeken szoktak fellépni?
– Ahova meghívnak bennünket. Általában népzenei rendezvényeken, versenyeken és persze fesztiválokon lépünk fel, ahol a népzene előkerül. A környék minden hagyományőrző rendezvényére kaptunk már meghívást. Ebben az évben jártunk Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, Békéscsabán, Szolnokon, Szegeden, Budapesten, Abádszalókon, Csabrendeken, Mátraderecskén, Diósdon, Székkutason… és ezek csak a legutóbbi fellépéseink helyszínei. Emellett Tázlár község kulturális életének meghatározó szervezete vagyunk, hiszen ebben az évben is énekeltünk Szomszédoláson, Falunapon, Idősek napján, ezen kívül a vallásos ünnepeken templomainkban is. – mesélte az asszonykórus vezetője.
– Hogyan oldjátok meg az utazást?
– Saját autókkal, mert erre útiköltséget fizetünk a tagok számára, ugyanis a Nemzeti Együttműködési Alap pályázataiból élünk mi, hisz ők támogatják a civil szervezeteket.
– Te, a Művelődési Ház vezetőjeként jobban rálátsz a helyi intézmények és csoportok működésére. A helyiek hogyan támogatják munkátokat? Hogyan segítik a kórus fejlődését?
– Akkor szoktunk csak kérni támogatást, ha valami olyasmi van, amit nem tudunk finanszírozni. Az utóbbi 15 évben azt mondhatom, hogy csak kevés alkalommal kértünk és kaptunk pénzt az önkormányzattól. Idén 50 000 Ft-tal támogatták munkánkat, ennek ellenére ameddig csak tudunk, pályázatokból próbálunk meg létezni. Együttműködésünk kölcsönös, hisz részt veszünk az önkormányzat által szerevezett programokon, sőt a szervezésbe is megpróbálunk bekapcsolódni. Nagy megtiszteltetésben volt részünk tavaly, hisz 2016-ban a Helyi Értéktár Bizottság Tázlári értékké választotta kulturális tevékenység kategóriába kórusunkat. –mondta örömmel Mártáné Czékus Györgyi.
– Csak ebben az évben hány helyen léptetek fel?
– 22 helyen, ilyen mozgalmas évünk még nem is volt. A tavasz és az ősz nagyon pörgős volt. Ugyanakkor nem tudunk mindenhova mindig mindannyian elmenni, velünk is sok minden történik.
– Ha már a fellépésekről beszélgetünk. Milyen ruhában léptek színpadra?
– Kékfestőben, hisz a Dél- Alföldön előszeretettel hordták régen az asszonyok. Úgy gondolom, kiemelkedő adottságunk: az egységes, tiszta jól érthető éneklés egyforma kékfestő ruhában. Ezt megkövetelik a népzenei versenyek, minősítők is, melyeken rendszeresen részt veszünk, illetve mi magunk is szervezünk. –mesélte büszkén Mártáné Czékus Györgyi.
Mi is nyomon követtük a szerepléseiteket, láttuk, hogy az országos médiában mostanában elég gyakran szerepeltek. A következő kérdések is efelé orientálódnak.
– Mi ösztönzött Titeket arra, hogy fellépjetek az X- Faktorban?
– Felvetettem az ötletet a lányoknak szavazásra, mert én egyedül soha sem szoktam dönteni. Együtt döntjük el, hisz együtt kell megcsinálnunk is. Először kicsit ódzkodtak az ötlettől, aztán végül úgy döntöttünk, hogy egye fene, próbáljuk meg. Mindenképpen úgy képzeltük el, hogy valamilyen népdalt szeretnénk elénekelni, valamilyen olyan feldolgozásban, ami a fiatalokhoz talán közelebb tudja vinni ezt a lírai folklór műfajt. – nyilatkozta Mártáné Czékus Györgyi.
– Hogyan éltétek meg az X- Fatorban történő szereplést?
– Fel sem fogtuk ott még, hogy egy ország látni fogja a produkciónkat.
– Nem éreztem nagyobb drukkot, mint bármikor máskor. Amikor a tévében visszanéztük, akkor már jobban izgultam. Hogy mutatunk majd a tv-ben, hogy hangzik, stb.
– Nem is gondoltuk, hogy ebből élő adás lesz.
– A tenyerükön hordoztak minket minden alkalommal. 22 ember foglalkozott velünk és mindannyian nagyon-nagyon kedvesek és előzékenyek voltak. – emlékeztek vissza az asszonyok.
– Milyen élmény volt, hogy az első X- Faktoros fellépés alkalmával állva tapsolt Nektek a közönség?
– Nagyon jó érzés volt, hogy állva tapsoltak nekünk. Az operatőrök a kamerák mellett táncoltak.
– Az a rengeteg ember egyszerre sikított és tapsolt, nagyszerű élmény volt. Ilyet előtte még sosem tapasztaltunk.
– Nem kis feltűnést keltettünk, amikor a színpadra léptünk. Ledöbbentek a mentorok is, hogy te jó ég 17 asszony és még mindig jönnek…
– Elneveztek minket nagyi csapatnak, holott a csapat fele 40 év alatti. – mosolyogva mesélték.
– Hányadik fordulóig jutottatok el a műsorban?
– A harmadik fordulóig jutottunk, de összesen négy tv felvételen voltunk. A mentorházba már sajnos nem jutottunk be. – jegyezte meg az egyik asszony.
– Ezt, hogyan éltétek meg?
– Ez volt a legjobb élményünk. A Holdviolás dalt tudtuk a legjobban és nagyon szépen is énekeltünk. Talán ekkor tapsoltak meg minket a legjobban. Még a Gáspár Lacit is megríkattunk.
– Nagyok sokáig hezitált, legalább 20 percet álltunk a színpadon és mi csak mosolyogtunk, mint a vadalma. Gáspár Laci nehezen tudott dönteni, hisz azt mondta, hogy a produkciónkban nem talált hibát, nagyon sajnálja, de ekkora csoporttal nem tud együtt dolgozni. –emlékeztek vissza.
Dolgoztok valamilyen következő projekten? Milyen célokat tűztök ki magatok elé?
– Egy meglepetéssel készülünk, de erről bővebb információt még nem árulhatunk el. Most, hogy az X-Faktorból kiestünk, szeretnénk egy kicsit szusszanni. – nyilatkozta vezetőjük.
Azt vallják, hogy ők egy nagyon jó baráti társaság, akik mindig számíthatnak egymásra. Örömükben, bánatukban egyaránt osztoznak, sokszor együtt élik meg hétköznapjaikat. Szülinapot ünnepelnek, kirándulnak, énekelnek, egy biztos, valami mindig történik velük. Előadásaik alkalmával garantáltan mindenkit elvarázsolnak, vidámságukkal sokak szívébe belopják magukat. Személy szerint azt kívánom nekik, hogy tartsák meg ezt a lendületet és jó kedvet, mindehhez pedig jó egészséget!
Kutyifa Ilona
Fotó: Kovács Gyula
