Ha november 5. és Soltszentimre, akkor Szent Imre napi búcsú. Mivel idén pont vasárnapra esett e jeles nap, s az éltető Nap is kegyes volt az ünneplőkhöz, többen látogattak el a szentmisére, mint egy átlagos napon.
A helyieknek – mivel Szent László 1083. november 4-én avatta szentté Imre herceget, s a katolikusok november 5-én ünneplik – kiváltképp kedves ez a nap. Bár egyházi vonatkozását már sokan elfeledték, s a búcsú eredeti jelentését, azaz a bűnök elengedésének elnyerését kevesen tudják, mégis évről-évre összejönnek az emberek.
A Szent Imre-szobornál, a templomban, az utcán, vagy a „búcsúban”, mindegy, csak találkozni kell.
Mert bizony, ilyenkor rokonokat, barátokat, ismerősöket fúj össze a szél, s együtt idézik fel a múlt apró emlékmorzsáit. Mint ahogy együtt mennek ki a falusi búcsúk elválaszthatatlan velejárójába, az árusok, körhintások, céllövöldések forgatagába is, hogy elköltsék az erre szánt forintjaikat. És nem utolsó sorban a búcsú arra is jó, hogy találkozzanak rég nem látott ismerősökkel, meg-megállva néhány mondat erejéig, mert a rohanó hétköznapokban kell ilyen is. Fiatal, idős egyaránt felemelve élte meg e napot.
Kéri Ferenc: Fohász
Szolgáltál, ez volt a sorsod,
Eszményt adtál a világnak,
Nemzetünk keresztjét hordod,
Támasza vagy a zord mának.
Igaz szívvel nézünk feléd,
Múló léted tiszta kincsed,
Remegve borulunk eléd,
Ezer éved óvjon minket!
Fotó: MJ
