Na nem a jelenlegi világpolitikai helyzet miatt, hanem ezelőtt hetvenpár évvel! Az idősek emlékezetében még mindig élnek olyan történetek, melyeket érdemes meghallgatni — akár még a II. világháború idejéből is…
Font Miklós és unokabátyja, Font György is állítja, hogy noha nem volt itt sem gyár, sem pedig vasúti csomópont, Bócsa igenis meg lett bombázva! Ahogy az Angliában élő Font Miklós újságunkhoz írott levelében fogalmaz: valakinek említettem itt az emigrációban, hogy bócsai vagyok, mire mondta, hogy hiszen Bócsa volt az első bombázás színhelye!
Az eseményre így emlékszem: kb. 6 éves lehettem — Font György szerint 1944. áprilisában — a tanyánkhoz közel telepítettünk szőlőt. Apám planírozta a területet, ami az erdőbe, egy dombba nyúlt, majd a dombot lehordtuk a völgyesebb részre. Ez úgy történt, hogy apám lefektetett síneket, majd csillékkel engedtük alább a dombról a homokot. Ezután lovak húzták az üres csilléket vissza a dombra. Több mint egy tucat napszámos működött közre ebben. Néhányan meg közben ásóval fordítottak. Azért festem le a részleteket, mert a levegőből ez kinézhetett akár erődítésnek vagy hadi építkezésnek is.
Utólag találgatott mindenki, mi lehetett az oka a történteknek. Napsütéses idő volt és repülő zúgásra lettünk figyelmesek, majd megjelent egy tekintélyes számú csillogó-villogó hadi repülőgép — Font György édesapja 142-t számolt össze. Mindenki izgatottan mondta, hogy angol gépek! Azóta már tudom, hogy amerikaiak voltak, mert az angoloknak vadászgép kíséretre lett volna szükségük, és távol a bázisuktól csak éjszaka repültek, míg az amerikai B 17-es Fortress körbe volt véve gépágyúkkal/géppuskával, így az ellenség vadászgépei nagyon kis fenyegetést jelentettek — akár nappal is.
Mindenki izgatottan tanakodott, és nézte a látványt. A fiatalabb munkások meg a kapanyeleket elemelve, puff-puff hangokkal imitálták, hogy ők bizony lövik a repülőket. Mire pont felettünk, óriási fütyülés kíséretében egy marék bomba zúdult ránk: pontosan 6 db! Az idősebb, katonaviselt emberek beugrottak az árkokba, magukkal rántva a fiatalabbját. Egy ott haladó szekeres ember a szekér alá ugrott, megmentve az életét, mert egy karnyi repesz esett a szekerébe. A hat bomba közül 5 az erdő homokjába fúródott és így robbant fel. Így 2 méternél is mélyebb, 5-10 méter átmérőjű kráterok keletkeztek. Ezek a csapadékos 40-es években gyakran megteltek vízzel, mi gyerekek gyakran úszkáltunk bennük. A hatodik bomba magasan a fák lombjai közt robbant fel és vágta le egy síkban az ágakat: mintha egy óriás kaszás járt volna ott… Kb. 15 éve még megtaláltam legalább hármat a kráterokból, hogy a gyerekeimnek megmutassam.
A szerkesztő megjegyzései:
Ha a bombázás dátuma meglenne, utána tudnánk járni akár az amerikai légierő archívumában, akár a magyar csendőrségi iratokban, hogy mi az igazság: miért bombáztak és pontosan kik. Minden esetre valószínűsíthető, hogy nem tervezett bombázás folyt a bócsai buckák ellen. Inkább tűnik vagy egy kényszerleszállás előtti bombakioldásnak, vagy már a visszaúton történt, hogy a maradékot egész egyszerűen kieresztették, nehogy a leszállásnál gond legyen belőle. Esetleg feltételezett bunkerépítést próbált így megakadályozni a pilóta Bócsa légterében. Ki tudja már?…
Minden estre köszönjük a kis történetet kedves olvasóinknak!
Káposzta Lajos
