A két világháború közötti Bócsa még nem is volt falu-kinézetű. A mai óvoda egyik épülete szolgált községházaként. Oda jártak az emberek intézni az ügyes-bajos dolgaikat. No meg: megtartani a polgfári esküvőt! A többi utcát még ne is keressük az akkori térképeken: csak tanyák, fölek, gémeskutak és erdők…
Tehát odaért a lakodalmas menet és a községházán tartották a polgári esküvőt. A vőfély a pereces üvegéből kínálta a jegyzőt, aki ivott belőle, s a vőfély vitte tovább az üveget. Újból kocsira ültek, mert a templom messze volt, legyen az Fischerbócsán, Zöldhalomban vagy Kisbócsán. Ott leszállva sorba álltak. A két násznagy bement a paphoz bejelentkezni, ezalatt a vőfély az oltárhoz vezette az új párt. A koszorúslányok az oltár egyik oldalán, a koszorúslegények a másik oldalán álltak egymással szemben. A násznép a padokban ült, a két násznagy a vőlegény és a menyasszony háta mögé állt. A pap összeadta az új párt, majd a menyasszonyos násznagy feleségével („nyoszolyóasszony”) a sekrestyébe kísérte a menyasszonyt, ahol a nyoszolyóasszony fehér asszonykendőt terített a fejére, s a pap imát mondott fölötte.
Az esküvő után a násznép kocsikra ült és a vőlegényes házhoz hajtott. A zene, amely „rezesek”-bő1 állt, már korábban odaért és fogadta a lakodalmasokat. A kocsikról leszálló násznép 2-3 nótát táncolt, majd a vőfély beköszöntötte az újasszonyt, akit a vőlegény szülei csókkal és egy kerek kenyérrel fogadtak vagy hajas rongybabát adtak neki.
A menyasszony bemenetelekor egy szakácsasszony az ajtó fölött meszelni kezdett (régi szokásuk). A násznépterítettasztalhoz ült és kezdődött a vacsora.
A násznagyok a sarokban ültek a feleségeikkel, a nyoszolyóasszonyokkal. szemben velük az új pár a koszorúspároktól közrefogva. A vőfély fehér „mejjes kötényt” kapott; ő vette kézbe az első tálakat, s a szakácsasszonyok segítettek neki.
Étrend: Húsleves csigatésztával, birkapaprikás savanyúsággal (a birka feje a násznagy elé, a farka pedig a menyasszony elé került), hozzá kenyeret adtak és bort. Utána a sült baromfihús következett kaláccsal, aztán tejbegríz, majd tornyos cukortorta, amelyet mindig a menyasszony elé tettek le. A tejbegríznél bekötött kezű szakácsnőt hozott a vőfély, az ép kezében levesmerőkanál vagy tányér volt.
A vőfély rigmust mondott az égési bálesetről, a szakácsné pedig a kanállal döfködte a vendégeket, hogy adjanak pénzt a gyógyításra. Vacsora utána Himnuszt szokták elénekelni, majd folyt az iszogatás, mialatt a zene hallgatókat adott elő. Végül az asztalokat kicipelték és kezdetet vette a tánc.
Éjfél előtt megjelentek a „maskurások”, bekormozott arccal, rossz ruhákban. A vőfély bejelentette őket, és az összes vendégtől engedélyt kért, hogy beereszthesse az afrikai menekülteket. Engedélyre bejöttek, a zenekar az ő nótájukat játszotta, azaz amit ők kértek Külön nótájuk volt (nem tud rá emlékezni). Két nótát táncolhattak bárkivel, majd kaptak húst, süteményt. Ha ismerősök voltak, kint a kamrák táján megmosdottak, átöltöztek és újra bementek a mulatók közé. Ilyenkor külön vacsorát kaptak és mulattak, mint a többi vendég.
Éjfelkor következett a menyasszonytánc. A zenészek elé asztal volt kitéve, rajta tányér. A vőfély a két násznagyot a tányér elé ültette. A vőfély felköszöntötte a menyasszonyt, bejelentette a menyasszonytáncot, s az elsőt el is járta vele. Közben kiáltozta: „Eladó a menyasszony!” Aki táncolni akart a menyasszonnyal, az pénzt tett a tányérba, vagy ajándékot (edényt vagy ruhát) az asztalra. Végül a vőlegény a menyasszony koszorúja mögé tett pénzt, és mind a ketten kifutottak. A vendégek kalappal, ruhával csapkodtak a menyasszonyt, hogy fia legyen. A tanúk kiabáltak: – „Szaporodjatok, mint a csicsóka!”.
Írta: Káposzta Lajos
Lektorálta: Balázs Ferenc
