Mire jó egy-egy aranylakodalom? A jókívánságok elmondása mellett az emlékezésre és a régi szokások feljegyzésére. Ez történt Bócsán is, ahol tavaly ősszel a már meglévő forrásanyag mellé újabb történeteket és emlékeket sikerült feljegyeznem az idős pároktól. Amikor a lagzijukról meséltek, még mindig csillogott a szemük! Következzék most az „éjfél utáni duhajkodás”
A menyasszonytánc után odakint a menyasszony átöltözködött menyecskeruhába, s így vitte be őt a vőfély a vendégek közé. Ekkor adtak át neki a pénzt és az ajándékokat.
Ezt utána mind kivitték és elrejtették. A vőfély most mindkettőjüket bevezette és felköszöntötte őket, mint új párt. Ezzel kezdődött a „menyecsketánc”. A legények a menyasszonnyal, a lányok a vőlegénnyel táncoltak arra a nótára, hogy „Jaj, de csinos menyecske lett ebből a lányból!”
A menyecsketánc után az új házaspár süteménnyel és itallal kínálta a vendégeket.
Ezt hívták „éjjeli ebéd”-nek. Emellett volt minden családnak saját tortája is, melyet a lakodalom előtt vittek el a helyszínre. A mulatás és tánc során eljártak a „kispárnatánc”-ot is. Ennél az új házasok. legények és lányok körbe álltak. Egy legény a jobb kezében kispárnát tartva lassú tánclépéssel ment egy lány elé és előtte letette a párnát. Annak meg kellett csókolnia őt, a párnát felvenni és tovább vinni. A zene erre a „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára” dallamát játszotta.
Szórakozás volt a „halottasjáték” is. Hosszú padra fiút fektettek, kezében fakanállal. Fehér lepedővel letakarták, a násznép körül állta és a vőfély, mint pap, búcsúztatta kántáló hangon: – „Szegényke meghalt, sirassa mindenki!” Volt erre segítő kántora is, valamint előre megírt búcsúztató szöveg, szóviccekkel, némelykor obszcén beszólásokkal. A fiú az ágyéka táján mozgatta a fakanalat, mire a násznagy folytatta: – „Itt száll ki a lelke!”
A násznép nevetett, s a halottat kivitték.
Medvés játék is szokásos volt. Egy legény medvének öltözött úgy, hogy a kifordított subával a fejét is letakarta. Négy lábon jött be, láncon vezette egy vendég.
A násznagyoknak kínálta megvételre. Tréfás alkudozás után meg is vették. Az eladó vállalkozott, hogy megnyúzza. Rá is térdelt, de a medve kiugrott a suba alól és ottmaradt a bőre – lenyúzva. A násznép nevette. Ez rendszerint reggel fele volt. Ilyenkor már szállingóztak hazafelé a vendégek, ekkor a zene azt játszotta, hogy „Itt hagyom a falutokat nemsokára…”. Mikor a nap feljött, birkapaprikást, pálinkát és süteményt kínáltak a násznépnek.
Reggeli után gyakran előfordult, hogy a tréfás kedvű vendég létrán fölmászott a ház tetejére. Lent szólt a zene, odafönt pedig daloltak. Szokás volt a szalmakazal tetejére fölmenni a „Kecskebéka fölmászott a fűzfára” kezdetű dal hangjai mellett. A kazalra a zenét is fölvitték és ott töltötték a kedvüket. Búcsúzásul a zenével körbejárták a tanyát és hazamentek. (Tyúkverő vagy kárlátó nem volt divat.)
A menyasszony ágyát a lakodalom után való este vitték, sötéttel. A kocsikon a koszorús legények és koszorúslányok is ott voltak. Az a nóta ment, hogy „Este viszik a menyasszony ágyát…”
Káposzta Lajos
