Százhuszonnyolc éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
Ezt az ünnepnapot a nemzetközi munkásmozgalmak által harcolták ki, s a legtöbb országban hivatalos állami szabadnapként tartják nyilván. Ilyenkor a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról emlékezünk meg, az ünnep előzményei pedig az ipari forradalomig nyúlnak vissza: a munkások a 10-14 órás munkaidő 8 órára való csökkentését követelték tüntetések és sztrájkok révén. 
Szintén május 1-je a szerelem ünnepe is, hiszen a magyar népi hagyományok szerint is ilyenkor májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. A májusfa-állítással adta tudtára a legény, hogy mely lánynak udvarol vagy szeretne udvarolni. A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány volt, jellemzően jegenye vagy nyárfa ágait díszítették színes szalagokkal. A Palócoknál a fát a legény állította, de a lány díszítette fel. Jellemző kapcsolódó hagyomány még a májusfa-kitáncolása vagy kidöntése pünkösdkor, amikor nagy dínom-dánom, táncmulatság közepette kidöntötték a fát.
A virágok, zöld lombok és a színes szalagok, kendők az Istennőt jelképezik, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.
Az ünnep hagyományos mesterségei: a szövés, fonás – és minden olyan tevékenység, melynek lényege abban áll, hogy két különböző szubsztanciából létrejön egy új, harmadik minőség, Beltane szellemében.
Május első napja katolikus egyházi ünnep is: a munkások védőszentjének, munkás Szent Józsefnek, vagyis Jézus nevelőapjának a tisztelete miatt is ünnepé vált ez a nap XII. Piusz pápa idején, 1955-ben.
