-hanem egyszerűen csak marasztaló
Hajdan a nagy sárban elakadtak a kocsik — innen lett Akasztó neve az, ami.
Hogyan bizonyíthatjuk ezt? Nagyon könnyedén! Tessék kimenni a szikesekbe az Akasztó-Solt út bármelyik oldalán!
Szóval ez az agyagos sár tényleg varázslatos? Ezt néztük meg a soltvadkerti fotóművésszel, Daróczi Csabával, amikor egy májusi délután foto-túrázni mentünk az akasztói szikesekre. Néhány méter után vagy merő sár a vidék, vagy — nyár közepétől — néhol csaknem betonkeménységű száraz agyag. Le is tesszük az autót hamar: innentől gyalog vezet az út tovább. Kezünkben fényképezőgép — Csabánál természetesen kettő, plusz tartalék objektívek és egy hosszú rúd a felső felvételekhez.
Mi vár itt egy foto-túrázóra?
Maga a csoda! Itt egy szikes tó, de ott már szárad a május aszály miatt: cserepes a medre, benne néhány utolsó madárnyommal. Még van hová vonulniuk, amott a nádasból hallatszik is a hangjuk. Itt pedig egy szikpad: kiemelkedés, mely a nagy vízálláskor szigetként áll a végeláthatatlan tóban. Rajta ritka növények — jól esik innen-onnan lefényképezni őket az oldalfényben.
Amott egy dombocska: ott áll a gémeskút és — csodák csodája! — mögötte felhők türemkednek. Ez már a napnyugta színvarázsa. Csattogtatunk, hisz szinte minden percben más a fényhatás.
De még nincs vége a varázsnak: — „Hallod, amit én?” — fordul hozzám Csaba. — „Na ja, valamit. De mi ez a zaj?” De már látjuk is a porfelhőt, mely ahogy közeleg, úgy erősödik a hangja: bégetés! Hajtják a nyájat az akolba, mi pedig beállunk az útjába. A birka attól birka, hogy csak megy, amerre a pulik és a juhász terelik. Tehát mi nem zavarjuk, legfeljebb feldönt, ha nem figyelek. Először állva, majd ide-oda rohanva próbáljuk megörökíteni ezt a ritkán látott képet: porfelhőből előtűnő birkanyáj a lenyugvó nap fényében, gémeskúttal.
Nem mondom, hogy mestermunka lett, de majd az ötvenedik alkalommal!… Minden esetre tiszta szívvel javaslom az amatőr fotósoknak, a profiknak meg pláne: látogassanak ki ide, a közvetlen környékünkre és örökítsék meg ezt a sokszínű tájat!
Káposzta Lajos
