„Más ez, mint a barátság és más, mint a rokonság. Az, hogy valaki osztálytársam volt, örök időkre szóló kapocs. Legalábbis mi ezt így valljuk és érezzük Bócsán.” Ez volt a kezdő gondolat az egyik tanuló beszédében, mely a bócsai Boróka Általános Iskola ballagási ünnepségén hangzott el. A 20 diák a Hungarikum Házban búcsúzott el az iskolától, mintegy kétszáz vendég, a diáktársak és a tanárok jelenlétében.
Barcsikné Weinhardt Éva igazgatónő a nyolc év örömeit és megpróbáltatásait elevenítette fel. Hiszen nem mindenkivel lehet mindig bírni, és vannak olyan helyzetek, amikor a pedagógus is összehúzza a szemöldökét: ezzel most mit kezdjek? De sokkal több az eredmény és az öröm: a tanulmányi és sportversenyek, a részvétel a közös programon és olyan pillanatok is, amikor kistérségi szinten ér el eredményt a tanuló — mint például egy főzőversenyen való részvétellel.
A szolgálatokat meg kell köszönni! Az ünnepségen megköszönték a tíz évig SZMK vezetőként tevékenykedő Lukácsné Völgyesvári Réka édesanya munkáját, emellett ajándékot vehetett át elhunyt felesége, Hajnalka emlékére Hadfi Szilviusz édesapa is.
A ballagó osztályban elsőtől Adorjánné Csábi Éva, majd Oláhné Marosi Judit hordta vállán az osztályfőnöki teendőket. Utóbbi testnevelőként különösen sok örömét lelte a társaságban, hiszen sportos csapat volt az idei nyolcadik. Az udvarra történő kivonulás előtt „le is pacsizott” mindegyikőjükkel, majd közös szálon vitték ki a lufikat, hogy együtt engedjék fel őket a derűs égbe, de odafenn is összetartozva.
Káposzta Lajos
