– Pálinkás Attilával kombájnozunk
Aranysárga rozstáblában aranysárga kombájn: legalábbis a lenyugvó Nap fényében így látszik. Este 7 óra felé vagyunk, amikor kiérkezem Pálinkás Attilához, aki Bócsa határában arat. Felszállok mellé a gépre: éppen elférünk ketten a légkondis fülkében. Egy élmény innen a tábla.
Ma fél 9-kor kezdtem — kezdi mesélni a munkafolyamatot. Ekkor szállt fel annyira a harmat, hogy lehessen vágni. Büszkén mutogatja a különféle kapcsolókat és karokat a gép belsejében. A New Holland típusú masina sajátja, és mindenféle gabona aratására alkalmas. Szóval előttünk a 4.30-as vágóasztal, ez itt a hektármérő, ez meg a kilométermérő…
- Na, akkor olvassuk csak le, mi történt itt reggel óta! — próbálok irányt szabni az érdekesnek induló beszélgetésnek.
Jelen táblában eddig 1,3 ha-t vágtam le, 4 km/óra a sebességünk. Összesen ma 13 hektárt arattam le eddig. Ez egy normál teljesítmény. Sietni nem lehet: a sebességet úgy állítom, hogy optimális legyen a vágás. A gabona — jelen esetben a rozs — aratása két és fél hét. Ha esik az eső, akkor nem lehet, ha pedig elfektette a szél, akkor lassabban haladunk. Aztán kukorica van még egy hét, de ahhoz másik adaptert szerelek fel. Az év többi részében pihen a gép.
- Mi ez a gödör itt előttünk?
Szét van túrva a rozs. Ez vagy állat fekvőhelye, vagy egy régi kút nyoma. Figyelni kell! Ha állat lapult meg előttem és észreveszem, azt megugrasztom. Madarak nem fészkelnek már a gabonában, a fácánok meg akkorák, hogy el tudnak szaladni.
- Újból véget ért egy kör. Jön a traktor a pótkocsival. Jeleztél?
Mondhatjuk. Üríteni 30 mázsánként kell, azaz hektáronként. Ez a kombájn rögtön ki is csépeli, a szalmát pedig hátul kiszórja sorba. Szálljunk le, nézzük meg! Csak a kalász maradt meg, a magokat kicsépelte. Ha a gabona megsült, akkor a tövében marad szem, de ez a rozsra nem jellemző. Olyan meleg van, hogy holnap már jöhet is a bálázó! Ez a rozs főleg állatok elé kerül, a szalmát pedig kacsások-libások vásárolják meg.
- Mennyire tud elromlani egy ilyen gép? Mit ellenőrzöl indulás előtt?
Reggelenként megnézem a szíjak és a láncok feszességét. Zsírzás és pormentesítés kell a szükséges helyeken. Egy nap 150 liter gázolajat fogyaszt. Reggel megtankolom és kibírja estig. A munkaidő vége harmatfüggő, de általában 9-ig, úgy hogy lámpafényben zárom.
- Vége az ürítésnek! Egy kicsit vezethetek?
Már indulhatsz is: itt jobbra van a gázkar, ne a fékpedált taposd! Ha itt talál minket az este, jön a maci! Figyeld balra a rendválasztót, hol megy! Nem szabad, hogy a motolla felcsévélje a szálakat, de ne is törje. Legyen a megfelelő a magassága, a sebessége, és egyben a jármű sebessége is! Van olyan, hogy a szél elfektette a gabonát: ilyenkor a motollát ki kell tolni teljesen előre, a géppel lassabban menni és megvárni, amíg szépen felszedi! Ha fordulunk, várd ki, amíg reagál! A jármű farkormányzott, tehát kicsit másképpen kanyarodik, mint egy traktor. Meg kell szokni.
Na, hallod: brummogást hallunk. „Jön a maci, fejezzük be a munkát, menjünk lefeküdni!” Nyirkos lett a gabona, ezért csinálja ezt.
A remek este végén Attila azt is elárulta, hogy egyik kedves rendezvénye az aratászáró – cséplésvégző vacsora, melyre minden résztvevőt meghív. Ilyenkor sok érdekes történet hangzik el a mostani és a régi időkről.
A ledolgozott napokat értjük ez alatt, hiszen ha esős az idő, akkor áll a gép, vizesen nem lehet vágni.
Káposzta Lajos
