Mindenszentekre készülve immár ötödik éve fogtak össze jelenlegi és hajdani kisbócsaiak, hogy az ünnep előtt rendbe tegyék mára már alig használt, de sok családi sírt rejtő tanyasi temetőjüket.
Mintegy 25 ember — köztük nagyszülők, szülők és unokák — gyűlt össze október második szombatján, hogy kihasználva a szép őszi időt (ismét) visszavegyék a természettől a tanyasi sírkertet. A bokrok, susnyák és gyom kivágása közben bőven volt mód és idő, hogy az idősebbek megosszák emlékeiket a fiatalabbakkal, vagy a helyet kevésbé ismerőkkel.
Az önkéntesek között sok olyan ember is feltűnt, akik már nem Bócsán élnek, de az ősök sírja mégis ideköti őket. Gál Imre jelenleg Soltvadkerten lakik. Valamikor ide nősültem — meséli. Feleségem, Tóth Erzsébet nyugszik itt. Ez már az ötödik év, hogy együtt végezzük a takarítást. Mivel most többen vagyunk, így a munka is gyorsabban haladt. Reggel 8-kor kezdtünk, és délre már be is fejeztük.
Ez a kút itt már kiszáradt: annak idején magasabban lehetett a talajvíz errefelé. Még őseink ásták, úgy ötven évvel ezelőtt. Amúgy pedig tábla jelzi az első temetkezés idejét: Juszt Imre sírja, élt 77 évet, meghalt 1940. június 16-án. Ahogy elnéptelenedett a tanyavilág, úgy csökkent a temetések száma. Eddig legutoljára 2016-ban volt itt temetés.
A munkák szervezője Haskó Ferenc volt. Mint meséli, idén már könnyebben ment a takarítás. Hiszen „művelt földet könnyebb megmunkálni”. Ezelőtt néhány évvel a gondozatlanság miatt még fákat is kellett kivágni, hogy hozzáférjenek néhány sírhoz. Mindenszentek közeledtével aztán többen ki is mernek járni: jobb a parkolási lehetőség, nem félnek az emberek, s az elmúlt években hozzáférhetőbbek lettek a nyughelyek. Látni azt, hogy a családok virágokat tesznek ki, és eleve ápoltabbak a sírok.
Közben megérkezett a zúzapörkölt, amire mindenki rászolgált. Jövőre ugyanitt!
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
