A Császártöltési Német Nemzetiségi Óvoda és a „Falatkák” Óvodai Alapítvány szervezésében november 9-én péntek este került sor a Márton nap ünneplésére.
Az óvodások és iskolások lampionokkal sétáltak a templomba, ahol Főtisztelendő Nagyidai Zsolt plébános fogadta a résztvevőket és felidézte Szent Márton alakját. A nagycsoportos óvodások és iskolások a főoltár előtt énekkel és verssel emlékeztek meg a libás ünnepről.
Szent Márton püspök a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, akinek a tiszteletére bort ittak és kövér ludat ettek. Ez a hagyomány tovább él, és Szent Márton napja ma is a jóízű és gazdag falatozás ünnepe. A Márton-napi pásztorjárás és vesszőzés is jól ismert szokás a sváb gyökerű településeken.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
A templomi szertartás után a gyerekek és szüleik a Teleház előtti térre vonultak. Itt már várták őket az óvoda szervezésében terített asztalok: zsíros kenyérrel, gőzölgő forralt borral és teával. Az adományokat a „Falatkák” Óvodai Alapítvány javára lehetett felajánlani.
A jóízű falatozás és beszélgetés után a résztvevők vidáman tértek haza.
A.S.E.
Fotógaléria:
