Az Absolute Live sportitalokat gyártó akasztói R-Water Kft. -Magyarország vezető fitness vállalkozásaival, köztük a Cutler Gym konditermekkel együttműködve- országjáró turnét indított, melynek első állomása Zalaegerszeg volt, ahol a lelkes érdeklődők Bohos Kornéllal edzhettek együtt. Az ország legelismertebb testépítője egy szemináriummal egybekötött edzésbemutatót tartott, ahol az Absolute Live kitelepüléssel, kóstoltatással és ajándékosztással támogatta az eseményt.

-Hirdetés-

A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem, hogy szereti, amit csinál. Bohos Kornél hosszú utat járt be. Egy kicsi faluból indult, mára azonban a Scitec legendák sorába lépett. Mentális erejét és kitartását, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy nagyon komoly sérülést követően, az orvosi diagnózisoknak ellentmondva, közel egy év kihagyás után, a világbajnokságon második helyen végzett. A kezdetekről, versenyeredményeiről, a testépítéshez fűződő viszonyáról, valamint a nagy visszatérésről beszélgettem vele.

-Mióta foglalkozol testépítéssel?
-Középiskolás koromban, 14-15 évesen kezdtem el konditerembe járni, közel 26 éve foglalkozom testépítéssel, mostanra már csak amatőr szinten.

-Mi volt a motivációd?
-Amikor fiatal voltam, akkoriban jöttek be az Arnoldos filmek, és mint mindenki más, én is izmos szerettem volna lenni. Nincs csúcsgenetikám, nem volt jó hátterem sem. Emlékszem, az első edzőtermembe még saját kezűleg hegesztettem az első kondigépeimet. Sok munka volt, hosszú út vezetett idáig, de ez bárki számára elérhető, csak akarni kell. Kitartás kell hozzá és egy cél, illetve tudnod kell azt, hogy most hol tartasz és hová szeretnél eljutni. 16 évig edzettem, mire az első versenyen elindultam, tehát én megszenvedtem minden egyes grammért, viszont felkészültségben soha nem volt ellenfelem. Mindig minden versenyen úgy álltam színpadra, hogy kihoztam magamból a maximumot. Időközben felhagytam a versenyzéssel, már nem vagyok aktív sportoló.

-Mivel foglalkozol most?
-2016-ban Ausztráliában indultam el utoljára az Arnold Classicon. Oda is már csak azért mentem ki, mert Kathi Béla azt szerette volna, ha együtt készülünk fel. Akkor döntöttem el, hogy azt az időt, amit öncélúan a versenyzésre fordítok, mindazt jótékony célra is áldozhatnám. Akkor együtt abbahagytuk a versenyzést és elkezdtük a jótékonykodást. Már csak a debreceni konditerem üzemeltetésével foglalkozom. Új álmom, vagyis inkább életcélom a hontalan állatok segítése, ezért évente többször állateledel gyűjtéseket is szervezünk. Jelenleg úgy érzem, hogy ebben jobban ki tudok teljesedni, mint a versenyzésben, de ehhez kellett 6-8 év. Ha mindezt nem tapasztaltam volna meg, akkor szerintem ezt most kevésbé tudnám élvezni. Úgy gondolom, hogy a versenyzésből én elsősorban nem a hírnevet és az érmeket profitáltam, hanem azt a rajongótábort, mely lehetővé tette, hogy a debreceni teremben 15 mázsa kutyatápot gyűjthessünk össze két hét alatt. Így az évek távlatából, amikor ránézek a serlegekre, már nem érzek különösebb örömet, viszont amikor a gyűjtés napján hajnalban ránéztem arra a hatalmas halom állateledelre, ami összegyűlt, az viszont nagyon jó érzés volt. Még nagyobb elégedettség számomra, hogy azóta már másik két terem is gyűjtést szervezett.

-Hány versenyen indultál? Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?
-10 évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk versenyezni, még jóval kevesebb lehetőségünk volt és talán nem is voltunk ennyire nyitottak, mint a mai fiatalok. Nekünk akkoriban az Arnold Classic annyira elérhetetlen versenynek tűnt, hogy nem mertünk kimenni, pedig nem voltunk kevesek, csak mi gondoltuk azt. Ezzel ellentétben itthon számtalan versenyen részt vettünk, melyeken mindig erős mezőny indult, hiszen Európában a magyarok a legjobbak. Magyar bajnokságon mindent megnyertem– PFVB, NAC VB-n kvalifikáción – mindent megvédtem.  Egyedül, ami nekem a vb címnél is nagyobb elismerés lett volna, az a Superbody, ahol 2016-ban sajnos csak második lettem. Az évek alatt 5 versenyszezonban vettem részt, körülbelül 20-25 alkalommal. Most is megfordult a fejemben, hogy még egyszer elindulok, mert minden versenynek megvan a maga hangulata. Amikor visszanézem az 5-10 évvel ezelőtt készült videókon magamat, még most is borsódzik a hátam. Néha még hiányzik ez az egész, de amikor hazaérek, elszáll minden ilyen gondolatom, illetve a páromat sem szerettem volna kitenni mindannak, ami a versenyfelkészüléssel jár. Most így teljes az életünk, boldogok vagyunk.

-A súlyos sportsérülésed után ki vagy mi adott erőt ahhoz, hogy újra lábra állj és elkezdj edzeni?
-Itt szeretném leszögezni, hogy soha nem bántam meg a balesetemet, hiszen minden csúcsomat ezt követően döntöttem meg. Egy szerencsétlenül kivitelezett lábtolózás közben, mindkét lábam eltört, majd egy évig ágyban feküdtem. Mindez kellett ahhoz, hogy most itt lehessek. Amikor eltörtem a lábamat, azt mondták az orvosok, hogy soha többé nem fogok tudni sportolni, felejtsem el, örüljek, ha lábra tudok majd állni. Aztán 9 hónap elteltével, megtanultam újra járni, rá 1 hónapra pedig már elkezdtem edzeni is. Emlékszem eleinte két mankóval mentem az edzőterembe, majd a lábtörésem után 1,5 évvel már a világbajnokságra készültem, akkor kerestem meg Kathi Bélát, a legjobbat, aki akkor még aktív sportoló volt. Hát így kezdődött a mi barátságunk.

-Jelenleg milyen szinten van jelen a sport az életedben?
-Számomra még mindig az edzés a legszentebb dolog. Célom a szintentartás, jövő év márciusától pedig már készülni szeretnék a 2019-es nyári szezonra, hiszen ilyenkor szervezzük Siófokon a Muscle Beach bemutatókat, versenyeket.

-Milyen érzés ennyire népszerűnek lenni?
-Sokak számára példakép vagyok, amit még ma is nehezen hiszek el, mivel mindezt nem tudatosan kezdtük el építeni. Sokan nem hinnék, de néha a hírnév igenis teher, viszont nagyon szeretem, amikor olyan történetekkel találkozom, melyekben én vagyok a motiváció. Hadd meséljek el egyet: utolsó nap a Muscle Beach-en, odajött hozzám egy srác és elmondta, hogy egy balesetből való felépüléséhez a „Mindig állj fel!” című videóm adott erőt neki, melynek hatására eldöntötte, hogy újra megtanul járni és edzeni is fog. Ez az, amiért igazán megéri mindezt csinálni.

-Mire szoktad felhívni a fiatalok figyelmét, ha tanácsot kérnek tőled?
-Türelemre buzdítom őket, hiszen a kitartás mindig meghozza gyümölcsét.

 

Kutyifa Icu 

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (18 db kép)