Régen Luca napja dologtiltó nap volt, a gazdasszonynak tilos volt fonni és szőni, mert bevarrták volna a tyúkok fenekét. A szomszédból csenni, pajzán rigmusokat skandálni is szokás volt ilyenkor.
Luca napja a Gergely naptár bevezetéséig, 1582-ig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt, így sok félelem, babonaság kötődik hozzá. A szokás szerint fehér lepelbe öltöztek az úgynevezett lucázók, vagy más néven lucapucázók és így mentek a gyerekeket riogatni, imádkoztatni.
Luca napja dologtiltó nap volt, a gazdasszonynak tilos volt fonni és szőni, mert bevarrták volna a tyúkok fenekét, molnárkalácsot azonban süthettek. Luca napi molnárkalács: ma EZT süsd ki!
Bár munkálkodni nem volt szabad, de a szomszédból vizet vagy tojást csenni szokásban volt. A gazdasszonyok ilyenkor átsettenkedtek a szomszédasszonyhoz és annak a tyúkóljából vittek át a sajátjukba egy kis szalmát és tojást, azzal, hogy “Az én tyúkom tojogáljon, a szomszédé csak kotkodáljon!”
A Dunántúlon ilyenkor jártak házról házra a lucázó fiúgyerekek, nyomdafestéket nem tűrő szövegeket is mondtak, amelyek kimondottan termékenységvarázsló szövegek voltak. Így például: „Akkora legyen a kendtek lányának feneke, mint a kemence szája! Akkora legyen a csöcse, mint a bugyoga korsó!”
12 nap, 12 hónap
Luca napjától karácsonyig 12 nap van, ezeket a napokat úgy tekintették, mint a következő esztendő 12 hónapját, így számos olyan jóslás és varázslás volt, amit Luca napkor kellett elkezdeni és az éjféli mise idejére befejezni.
A legismertebb Luca-napi szokás talán Luca székének elkészítése, melyet speciálisan kilencféle fából készítettek, s Luca napján, azaz december 13-án kezdték faragni. A szék gyakran ötszög alakú volt, és azt a hír járta, hogy aki december 24-én, szenteste a székre ül a szentmise alatt, megláthatja, kik a boszorkányok. A kis bútordarab több hét alatt készült el, innen a mondás:„Lassan készül, mint Luca széke”.
A lányok nem annyira a boszorkányokra, mint inkább jövendőbelijükre voltak kíváncsiak, így az ő köreikben a Luca-napi jóslás hagyománya terjedt el. A leendő férj kilétét úgy „tudhatták” meg a lányok, hogy tizenkét cetlire férfi neveket írtak, majd minden nap – véletlenszerűen – kiválasztottak egyet, s a tűzre dobták. Az utolsó napon a megmaradt kis papírt már nem vetették tűzre, de felbontották, a rajta szereplő férfinév pedig a néphiedelem szerint a leány eljövendő férjének nevét tartalmazza. A férj megjóslásának más módja is akadt – bizonyos régiókban a lányok tizenkét gombócot gyúrtak, melybe centit rejtettek, mindegyik egy-egy férfinévvel volt ékesítve. A gombócokat aztán forró vízbe dobták, amelyik pedig elsőként a felszínre lebegett, az tartalmazta a szerencsés (vagy éppen szerencsétlen, ez nézőpont kérdése) férfi nevét.
A lucabúzával a következő évi termést jósolták – az ezen a napon elvetett búzaszemek jó termést jósoltak, ha karácsonyig kizöldültek.
Forrás:http://eloben.hu, https://infostart.hu/
