Az elmúlt hónapok nyugdíjas összejöveteleinek egyik „sztárfellépője” a keceli mozgáskorlátozott csoport énekkara volt. Fangné Botos Jusztina vezetésével népdalokat és nótákat adnak elő, mégpedig keceli hagyományos viseletben. Ez főleg az asszonyokra vonatkozik, bár a két férfi is igen dekoratív — a maga valójában!
Van záróénekük is, melynek szövege mindig aktualizálódik az adott helyszínhez és alkalomhoz.
Szóval a hölgyek un. plüssvirágos szoknyát és fehér blúzt vesznek fel a fellépésekre. A szoknya színe lehet barna, zöld vagy kék, de mindből a sötétet részesítik előnyben. Sokan állítják, hogy az ő szoknyájuk bizony már elmúlt száz éves. Minden esetre az alsószoknya ugyancsak dukál hozzá, ettől lesz szép a tartása.
Ez a szalonképes ruházat. Aztán — leginkább az estébe hajló bulikban — átvedlenek cigánnyá. A férfiak pörgekalapban, csörgődobbal beállnak a körbe, míg az asszonyok riszálják a riszálni valót. És aki eddig ült, az — akármennyire is mozgáskorlátozott — bizony felpattan egy hosszú körre. Ettől szép az élet a keceliekkel!
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
