Nincs rosszabb, amint amikor sorbaállással, várakozással és apró betűs nyomtatványok kitöltésével telik el a drága (munka)idő. Az, hogy ügyfélfogadáskor alig jutunk be egy-egy (polgármesteri) hivatalba, sokszor előre borítékolható. Ez egyelőre csak a nagyobb városokban érzékelhető, de ahogy bekövetkeznek a beharangozott összevonások és létszámcsökkentések, kisebb településeken is megjósolható ez a tendencia.
Hacsak…
…nem lépünk a digitalizálás és az internetes ügyintézés felé. Mint Szemereyiné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere állítja, az emberek élnének a közért és szívesen vállalnának felelősséget — a ráérő idejükben. Ha egy településen működnek olyan mobil applikációk, melyek segítségével megtehető egy-egy hibabejelentés, elvégezhető egy ötletbörze vagy megtörténhet a bejelentkezés adott időpontra (melyet betartanak), akkor a mai rohanó ember is jobban része a közösségnek.
Megelőzés és előre gondolkodás
Vagy más néven proaktivitás. Ugyancsak kecskeméti példa, hogy az adott jelenségeket vizsgálni kell. Ilyen az idősek egyre szélesebb rétege, ami egyrészt gondot, másrészt kiaknázatlan lehetőségeket is rejt. Hiszen a ráérő idős nagy érték a társadalomban, ha jól szervezetten bevetik őket az oktatás, a szervezés és a gondoskodás területén. Az idősek, még ha néha lassabban is, de sok munkát szívesen elvégeznek. Vagy mondjuk inkább így: szívesen szolgálják a közösséget. Ilyen lehet a vigyázás gyerekekre, amíg a szülők dolgoznak, a könyvtári kisegítő munka (Soltvadkerten 15 éve volt ilyen), a temetők rendbe tétele halottak napja előtt (pl. Bócsán működik) vagy vidám műsorok szervezése (Kecelen és Kiskőrösön nem egyet láttunk).
A kérdés csak az, hogy ki szólíthatja meg a lakosokat és milyen módon kovácsol az egyes emberekből közösséget. Az már biztos, hogy a pártoskodás nagyon nagy kárt okozott a nemzetben és a családokban. Kellő kultúra hiányában ugyanis összevesztek barátok, rokonok és munkatársak. Vajon alkalmasak-e a helyi önkormányzati képviselők és a civil vezetők erre a feladatra? Milyen módon kellene képezni őket az összefogás és a kisközösségek fejlesztésére?
A kicsik még kisebbek, a nagyok még nagyobbak lesznek
Legalábbis ezt állítja a magyarországi településfejlődésről Bekényi József, a Belügyminisztérium főosztályvezetője. Egy előadásában a települések létszámfejlődése kapcsán kimutatta: a 3-4.000 lakosú falvak egyre „összébb mennek” és előbb-utóbb rákényszerülnek a közös hivatalok létrehozására, működtetésére. Igen ám, de ezek a társulások nem igazán működnek — így pl. Bács-Kiskunban sem. Még az sem segít az ügyben, hogy 300 fölé emelkedett a magyarországi városok száma — akár pár ezer lakossal.
Túl azon, hogy maguk a községi vezetők kapálóznak az összevonás ellen, inkább működtetnek „rejtett amatőr kishivatalokat”, mint egy profi nagyot. Az internetes ügyintézés pedig csaknem teljesen hiányzik. Vagy nincs kitalálva, vagy a lakosság nem fogékony rá. (Miért is lenne?) Jobban kellene tisztázni a közös célokat és azok megoldásait, mintsem hamis versengésre kényszeríteni (vagy beleengedni) szomszédos falvakat.
A főosztályvezető kihangsúlyozta, hogy a megfelelő nyugati példák átvételével és igényeink szerinti alkalmazásával közös előnyök kovácsolhatók a településszerkezet megváltozásából.
Káposzta Lajos
