A költészet napját 1964 óta minden évben József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük Tázláron is. Ebből az alkalomból iskolánk apraja-nagyja összegyűlt, hogy tisztelegjen a legnagyobb magyar költők előtt.
A műsor azonban a megszokott irodalmi előadásoktól eltérően formabontónak bizonyult, ugyanis a központi téma ezúttal a kamaszság volt. Nem véletlenül. Életüknek ez a korszaka az, amikor minden ellen lázadnak, nem fogadják el a tanácsokat, nem szeretik a szabályokat és legfőképpen talán a versek is hidegen hagyják őket.
„Mert a versek olyan unalmasak!” – mondják ők. A feladatunk ebben az esetben nem más , minthogy izgalmassá tegyük azokat, megtaláljuk, amik nekik tetszenek vagy buzdítsuk őket arra, hogy írjanak maguk verset. Azt hiszem ezen alkalommal sikerrel jártunk – mondta Szabadiné Bíró Mónika, aki ezt a remek előadást megszervezte.
Mindezt igazolta az ünnepség alatt gyakran felcsendülő nevetés és tapsvihar. Elsősorban mai költők verseit szavalták el a gyerekek. Több vers elhangzott László Noémi költőtől (csakhogy egyet említsek közülük), de a diákok is írtak verseket e jeles napra. A műsort színesítette az énekkar, az alsó tagozatosok vidám versei és a nyolcadikos tanulók által előadott megzenésített vers, melyet László Lajos atya kísért gitárjával. Az ünnepséget megelőzte egy öt fordulóból álló irodalmi vetélkedő, valamint egy rajzpályázat is, melyet Nehéz Erika rajztanár készített elő.
Ez rádöbbentett minket arra, hogy bizony ügyes kis költők és nagy kézügyességgel megáldott gyerekek bújnak meg az iskolapadokban. Lehet, hogy éppen egy leendő híres költőnk, írónk, festőnk vagy grafikusunk… Legyen így!
Szülessen minél több olyan alkotás, amely szebbé, jobbá teszi lelkünket!
-Dusy-
Fotógaléria:
