„A homokon is teremnek gyöngyszemek”
— mondja egy jeles barátom. Ez a gondolat pedig ismét igaznak bizonyult. Március 15-én a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta Tarjányi Béla szentírástudós részére. A kitüntetett bócsai származású, több tudományos munka szerzője. Tisztségei között szerepel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának professor emeritusa, valamint a Szent Jeromos Bibliatársulat ügyvezető elnöke. Nem ismeretlen a bócsaiak előtt, hiszen tartott már előadást a könyvtárban és élnek közöttünk rokonai.
Gyerekkoráról így vall:
„Kiskőrösön először ’56 tavaszán jártam, biciklivel, az öltönyöm jobbtérdén tenyérnyi szakadás éktelenkedett. A nyolcadikosok járási matematika versenyén képviseltem szülőfalumat, Bócsát. Vadkerttől csoportban kerekeztünk, és egy másik bicikliző hátsó kerekébe akadva nagyot bukfenceztem. A külön erre az alkalomra vásárolt első öltönyöm jó 15 cm hosszan, derékszög alakban kiszakadt, így csináltam végig a versenyt, így vettem át a járási matematikaverseny 2. díját, egy töltőtollat. Aztán ősszel már mint elsős gimnazista érkeztem vissza Kőrösre.
Szülőfalumnak, Bócsának három temploma és öt iskolája volt, pedig a falu akkor még igazából nem is volt falu, a központban talán 8-10 ház ha állt. A lakosság tanyákon élt, hatalmas területen elszórva, minden kerület közepén volt egy iskola, benne a régi szép időkből kápolna. Ezek legmesszebbikébe, a zöldhalmi iskolába jártam nyolc éven át. Tanítóimat kedveltem (volt köztük néhány talpig ember, jó pedagógus), tanulni, iskolába járni pedig nagyon szerettem, mert könnyen tanultam, és – mert addig sem kellett otthon dolgozni, pulykákra, disznókra vigyázni stb. Harminc hold földünk volt ugyanis, összesen harminc (!) aranykoronával, mert vagy a szél vitte, vagy a víz áztatta szinte az egészet.”
Életéről saját honlapján ezt olvashatjuk:
1942. augusztus 15-én született Bócsán, Zöldhalom pusztán. Érettségit a kiskőrösi gimnáziumban tett. Teológiai tanulmányait mint kalocsai megyés teológus 1960-tól végezte a budapesti Hittudományi Akadémián. 1965-ben szentelték pappá, majd 1966-ban summa cum laude fokozattal teológiai doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe: Az Emberfia teológiája az Újszövetségben. Egy évi káplánkodás után (Nemesnádudvar) a római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Pápai Biblikus Intézetben folytatta tanulmányait. A kötelező kurzusok mellett elsősorban a bibliai és keleti nyelvek területén specializálódott. 1969 nyarán a Biblikus Intézet által szervezett háromhetes szakmai tanulmányúton vett részt a Szentföldön. Ezt követően hazatérve újabb egy évet töltött a lelkipásztori munkában (káplán, Kalocsa).
Teológiai tanári munkásságát 1970-ben kezdte a szegedi Hittudományi Főiskolán, ahol a szentírástudomány tanára volt egy évig. 1971 szeptemberében nevezték ki a budapesti Hittudományi Akadémián az ószövetségi szentírástudomány tanszékvezető professzorává.
Fő kutatási területe Márk evangéliuma. 1972 óta rendszeresen részt vesz a Katolikus Bibliaszövetség Középeurópai Régiójának ülésein.
1990-ben a bibliai ismeretek szélesebb körű terjesztése és népszerűsítése érdekében létrehozta a Szent Jeromos Bibliatársulatot, melynek keretében biblikus előadásokat, továbbképző tanfolyamokat szervez, szentíráskommentár-sorozatokat és más biblikus szakkönyveket ad ki.
1997-től szerkeszti a katolikus bibliatársulat internetes portálját (www.biblia-tarsulat.hu).
1997-től kezdődően közreműködött a teljes Biblia cigány (lovári) fordításának elkészítésében (lektorálás). A Cigány Újszövetség 2003-ban, a cigány nyelvű teljes Biblia 2008-ban jelent meg a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában.
A 2008-ban megtartott Biblia Évében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából a katolikus programok koordinátoraként működött közre programok ajánlásával, az Esztergomi Nemzetközi Biblikus Szimpózium megszervezésével, a Biblia Éve intenetes portál szerkesztésével (katolikus programok ismertetése, híradások gyűjtése és közvetítése).
2012. szeptember 1-jével nyugdíjba vonult. 2016. október 4-én a Hittudományi Kar Aranydiplomával ismerte el félévszázados tudományos tevékenységét.
Bócsán ezt írta a könyvtár emlékkönyvébe 2004-es látogatásakor:
„Köszönöm a szeretetteljes fogadtatást! Örülök, hogy szülőföldem szellemi vezetői lelkiismeretesen ápolják a helyi hagyományokat és a személyes kapcsolatokat.”
Káposzta Lajos
