Igen, jó a többes szám a címben: Akasztó, Csengőd, Kaskantyú és Páhi gyülekezeteit gondozza a Csengődön élő Nagy Veronika lelkésznő. Augusztus utolsó hétvégéjén ünnepelte itteni szolgálatának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból ünnepi istentiszteletre került sor a kaskanyúi evangélikus templomocskában.
Kettős ünnepre gyűltek össze a kaskantyúi evangélikus hívek: először is a Falunap egyik ünnepi eseménye volt jubileumi istentisztelet. Nagy dolog, hogy egy lelkésznő ilyen sokáig, harminc éven keresztül töretlenül szolgáljon a pusztai kis gyülekezetekben. Nagy Veronika pedig hajthatatlan: őt ide rendelte az Úristen, a hívek pedig szeretik. A másik tiszteletteljes apropót az adta az ünnepnek, hogy az igehirdető egy helyi fiatalember, Bányai Tamás evangélikus teológus hallgató volt.
A prédikáció teltház előtt zajlott. Az ifjú lelkészjelölt Pál apostol levele alapján beszélt a hivatásról, a szolgálatról és tanítás fontosságáról.
„A legfontosabb dolgokat ajándékba kapjuk. És hogy mennyit? Azt az Úr dönti el! Legyünk azzá, amire ki lettünk választva! De nem elég a megfelelő vezető: a gyülekezet testének ízületeit maguk a tagok adják. És csak akkor működik a test, ha minden rendesen működik és rendesen mozog!”
A köszöntést Káposzta Lajos soltvadkerti nyugalmazott esperes-lelkész tartotta. Nem az egyházmegye, hanem saját maga és családja nevében beszélt. Mint a lelkésznő első főnöke, legfontosabb lelkész tevékenységként a tanulást, valamint az ünnepek megtartását tartotta. „Be kell hozni az embereket a templomba, le kell őket venni vasárnap a traktorról, mert az a munka már nem ér semmit! De aki bejön, azt meg kell hallgatni! Legyen az vasárnap, vagy késő este: a lelkész ilyenkor a remény sziklaszála!”
És vajon hogy néz ki egy vasárnapja annak a lelkésznőnek, aki harminc éve nagyon sok család életében jelen van? — kérdeztük az ünnepeltet az istentisztelet után. Kedves mosoly, majd sorolja:
8.30-kor Páhi vagy Akasztó, 9.45-kor Kaskantyú, 11-kor Csengőd. Korábban még Döbrögec is volt… Összesen mintegy 700 evangélikust gondozok ebben a társult egyházközségben.
Mi maradt meg az elmúlt harminc évből?
Sok minden. Emlékszem, amikor Nemes László csengődi gyülekezeti felügyelő idehozott Wartburgján. Nem volt idegen számukra a női lelkész, hiszen egyik jeles elődöm, Sárkány Tiborné már kitaposta ezt az utat.
Megőriztem és elhoztam most ide az első, itt elmondott prédikációmat. „Ha pedig a bűnös megtér, nem követi el többé bűneit és tovább él…” És ott él bennem Tóth Árpád verssora Isten oltókéséről, mely belénk hasít, de csak azért, hogy a rosszat kivágja és új, termő ágat oltson belénk. Ezek az egyszerű bibliai képek nagyon megragadnak az itteni emberek lelkében, hiszen maguk is leginkább kétkezi munkát végeznek, termelnek és nap mint nap küzdenek.
A hittanórák?
Négy iskola evangélikus iskolásai és három falu evangélikus óvodásai tartoznak hozzám. Ezt csak türelemmel, szeretettel és sok humorral lehet végezni. Feldobnak azok a pillanatnyi örömök, melyek nap mint nap érnek. Mással is történhet ilyesmi, de lehet, más nem figyel fel ezekre. Legutóbb például egy kis óvodás úgy köszönt rám (az „Erős Vár a mi Istenünk” helyett), hogy „Erősen vára mi Istenünk”. Ezek aranyos dolgok így faluhelyen…
A gyülekezet ezúton is köszöni a szervezők, köztük Agárdi-Nagy Györgyné munkáját és többek szolgálatát, hogy ez az ünnepi alkalom ilyen szépen lezajlott, teljessé téve a résztvevők vasárnapját.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
