Minden évben ez a legnagyobb esemény: a szüreti napok. Vagy írjuk inkább nagybetűvel: Szüreti Napok! Minél kisebb a település, annál nagyobb a rákészülés: mindenki ott akar lenni — felvonulóként, szervezőként, nézőként… Bócsán pedig ez nagyon jelentős esemény!
Idén is így zajlott ez: meghirdették, megszervezték, kiosztották a feladatokat, feldíszítették az egyes utcasarkokat, az állomásokat, felvették a szép ruhát és várták a felvonulókat. Elkészültek a frizurák, a sminkek – no meg röpködtek az üzenetek, kivel ki hol találkozik! A reggeli zenés ébresztő sok családnak okozott örömet — ez is a hagyomány része!
Dél körüll megtelt az induló tér: közel száz fogat, csettegő, traktor és egyéb jármű sorakozott fel. Aki ide eljön, jó hangulatban szeretné eltölteni azt a pár órát: meghallgatni a polgármester és a kisbíró köszöntő beszédét, majd beállni a sorba, végigvonulni a falun, a megállóknál találkozni a barátokkal és a rég látott ismerősökkel.
A menetet — mint mindig — a soltvadkerti polgárőrök vigyázták, a szervezők nagy serege pedig rendezte a menetet: „Itt megállunk, leszállunk, eszünk-iszunk, táncolunk, ünneplünk, felszállunk, továbbmegyünk!”…
A felvonulás idei állomásai a falu területén voltak, bár néha próbára tette a dűlőút a csettegőket és kistraktorokat. Ilyenkor leszállt a nép és tolta. Volt min nevetni máshol is: egyes házaknál tánccal és tréfás díszítéssel fogadták a menetet. A mamák és a papák sokszor az ablakból integettek — ők ezelőtt 50-60 évvel voltak csőszpárok és ropták a táncot, sokszor nehezebb időkben.
A karneváli hangulatnak sok minden része. Bócsán például Kovács Nándor kisbíró, aki több héten át jegyzetel, formálja a sorokat, amíg összeáll a több megállónál is felolvasandó mű. „Ami itt történik, itt is marad!” — mondja a sláger. Bizony, esnek sikamlós rímek és kritikus mondatok. De ezeket itt és most el kell fogadni, hisz ettől teljes a bócsai hangulat!
És persze ismét történt újítás: mert hol is dobol a kisbírónak maga a jegyző? Jelen esetben Mayer Ferenc, aki örömmel vállalta a feladatot.
Idén ideért Mangó, a pirtói teve: a „Tűzifa” (Tűz-IFA) által vontatott pótkocsiról a sivatagi jószág néha le is szállhatott, ahol rögtön a gyerekek kedvence lett. Mondhatni: ad-hoc állatsimogató alakult egy-egy megállónál. Hogy hogy került ide, a kiskunsági homokra? A történet szerint adósság fejében maradt még anno a volt Sepsi-tanyán, aztán kedves háziállattá minősült.
Aztán egyszer csak elérkezett a végállomás, ahol a házigazdák és a vendégsereg — köztük sok szervezett turista — közös zárótánccal búcsúztatta az idei szüretet. Ezt ugyebár egy duó eléneklése vezeti felé, aztán „mindent bele”, amíg tart az erő!
A sötét felhő mindig ott lebeg
Minden alkalommal ott a kétely: vajon milyen rizikófaktorokat kell kiküszöbölni? Az eddigi tapasztalatok alapján idén nem rendeztek szüreti bált Bócsán. Mondván, „aki eddig nem mulatja ki magát, az este ne a közösségi épületben tegye, esetleg helytelenül viselkedve!”
Hanem most máshonnan jött a baj: a feldíszített konvoj a Soltvadkert felőli benzinkút közelében lévő földúton megállt, hogy leszálljanak az utasok és mulassanak az ottani állomáson. A pihenő után kiderült, hogy az egyik traktor nem akar elindulni. A szemtanúk szerint bebikázták, és ahogy beugott a motor, megmozdult a jármű. Ennek az oka az volt, hogy korábban sebességben maradt, amire a személyzet nem figyelt oda. Váratlanul megindult tehát, ennek folytán egy ember súlyosan, egy másik pedig könnyebben sérült.
A szervezők sajnálják, hogy ez az eset előfordult. Legyen intő példa a jövőben minden hasonló felvonuláson!
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
