Kecelen gazdálkodik, így tudja mit jelent a hosszú távú tervezés és a kitartó munka, és mivel tűzoltó, tudja mit jelent szolgálni. A mezőgazdasági munkával aránylag gyorsan megismerkedett, mivel nagyapja 14 éves koromban megajándékozta egy rekó szőlővel. Ez képezte és képezi ma is a gazdasága alapját, amely az egész életét meghatározza.
Bányászi Gábor keceli gazdálkodóval készítettünk riportot.
Nagy területen gazdálkodik. Milyen kihívás egy fiatalembernek a mai mezőgazdaság?
A szőlő termelés a mai napig a gazdaságom gerincét képezi, annak minden nehézsége ellenére, bátran mondhatom azt, hogy a szőlő nekem nem csak munka, hanem szenvedély. Ez látszik azon is, hogy a jelenlegi kiszámíthatatlan piaci helyzet ellenére én most is szőlőt telepítek.
Azt gondolom, hogy az életben is ilyen szilárd meg nem alkuvással, egyenes és törhetetlen gerinccel kell a feladatoknak nekilátni, azokat bármi áron el kell végezni, és akkor a munka gyümölcsei sem maradnak el. Sajnos személyes tapasztalatból is tudom, hogy a kemény munka és kitartás gyakran falakba, rosszindulatba és önző haszonszerzési vágyba ütközik. Egy ilyen helyzetben az egyszerű ember gyakran válik kiszolgáltatottá, elesetté, és sokszor hiába a segítő szándék, nincs eszköz és lehetőség arra, hogy segítsünk rajtuk.
Mi motiválta abban, hogy idén az önkormányzati választásokon megmérettesse magát Kecelen?
Körülbelül 7-8 éve azt látom, hogy valami nem jó irányba halad Kecelen. Mindezt úgy tudnám összefoglalni, hogy az ember benyomása az, hogy a polgármester folyamatos kisebbségben próbálja a testület munkáját koordinálni, azonban egyes testületi tagok a destruktív és hozzá nem értő hozzáállásukkal az érdemi munkavégzést rendre meghiúsítják.
Az igazság az, hogy ebben az időszakban valójában gazdaságomat építettem, és a leendő családomat alapítottam meg, azonban mostanra teljesen egyértelművé vált, ha most nem lépek, később már nem lehet. Ez nem maradhat tovább így, ez ellen tenni akarok és fogok is tenni Haszilló Ferenc polgármester úrral és a velem induló képviselőtársaimmal együtt, egységben egy csapatként.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi képviselő testület nem az egység útján haladt, hiszen folyamatosan a polgármester úrra mutogatnak, hogy miatta nem lehet a városban semmit sem tenni, noha 5 éven keresztül 5 –en ültek egy 9 fős testületben. Nem kell matematika tanárnak lenni ahhoz, hogy lássuk bármit megtehettek volna a város fejlődése érdekében, ehhez képest sokukról azt sem tudja az utca embere, hogy testületi tagok voltak.
Gazdálkodóként azt is látom, hogy a város vezetését nem lehet bárkire rábízni, például olyan emberekre, akik a saját választási plakátjaik kihelyezésének engedélyezését sem tudták elintézni, vagy nem merték felvállalni politikai hovatartozásukat és mindenféle idegen szín mögé bújtak be.
Milyen elképzelései vannak a város jövőjét illetően?
Szemléletváltásra van szükség a helyi politikát illetően, szükség van a saját vállalkozásaink melletti kiállásra, nem lehet elsődleges szempont az, hogy a teljes testületi munkát feláldozzuk, egy kicsi és sajnos igen agresszív csoport érdekeinek az oltárán.
A gazdálkodás felpezsdítésére van szükség, partneri kapcsolatokat kell létesíteni hasonló adottságú településekkel, ahol már közel 20-30 éve próbálnak új gazdálkodási formákat meghonosítani, ezeket nem nekünk kell kitalálni, hanem az előttünk járóktól kell eltanulni, mert egy régi bölcsesség szerint az okosabbtól nem szégyen tanulni.
Mindenféleképpen be kell vonni a döntéshozatalokba a helyi katolikus plébánost, hiszen Roland atya több, mint 10 éve tevékeny és építő tagja Kecelnek, az ember és helyismerete nélkülözhetetlen a helyi konfliktusok feloldásában és megoldásában.
T.Z.
