A Sinkovicz és Kiss Borászatnak volt egy régi álma, mely megvalósulását Kriszt Attila termelő lehetővé is tette számukra. Júniusban megegyeztek a szőlőművelésben és a termés korlátozásában is.
A magasabb minőség eléréséhez terméskorlátozást végeztek (a fürtök felét leszedték), amellyel elősegítették a lazább fürtzónát. A növényvédelmet szaktanácsadó segítségével végezték. Szeptember elején, amikor a generosa szőlőnek a teljes érési ideje volt, leszedték a leveleket a fürtzónáról, mellyel elősegítették a napsugarak hozzáférését a szőlőfürtökhöz és az ültetvényt levegőssé tették.
A generosát szeptember első hetében szokták szüretelni 18°MM, de most a szüret időpontját október 26-ig kivárták, így a must elérte a 24°MM feletti értéket. Az aszus, töppedt szemek akár a 33-35°mustfokot is elérhetik. A botritiszes aszusodási folyamat egy laikus szemnek puszta rothadásnak tűnhet, valójában a borászoknak ez egy kincs is lehet.
A nedves, esős időben az éretlen gyümölcsre telepedő botritiszt szürkepenésznek, szürkerothadásnak hívjuk, és ahogy az elnevezés sejteti, egyértelműen káros folyamatnak számít. Ha azonban a már érett fürtre telepedik rá a gomba – köszönhetően a váltakozó őszi esős és száraz időnek –, kialakul az, amit nemes rothadásnak hívunk, amelynek mi az aszút és a szamorodnit köszönhetjük.
Ebből késői szüretelésű bor készítésébe kezdenek, melyből édes és száraz borkülönlegesség készül – 2 éve is volt ilyen sikerélményük. Sajnos 2018-ban a kedvezőtlen időjárás terveiket felülírta, hiszen ehhez kell a száraz, hosszú ősz, ami idén újra megadatott számukra.
A 2017-es termésből készült édes ATTIÉ-D nevű borukat személyesen is sikerült megkóstolnom, mégpedig a Szegedi Borfesztiválon, hiszen több ilyen rendezvényen is részt vesznek. Mennyeire sikerült, nagyon finom és zamatos ízvilága van ennek a különleges bornak.
Sok küzdelemmel és munkával jár, mire egy ilyen bor elkészül, hiszen mindenféle támadásnak ki van téve a szőlő: az időjárás, seregély, őzek, darazsak. Ezek ellen kék madárhálóval védekeztek, hiszen a kék színtől félnek a madarak. A hálót olyan magasra húzták, hogy az őzek se tudják bántani a termést. A darazsak ellen pedig cukrozott vizet raktak ki. Mindent megtettek, hogy megvédjék a termést. A gazdával közösen végeztek el minden kézi szőlőgondozási munkálatot.
A szüret napján mentem ki képeket készíteni és olyan jó volt látni, hogy vannak még borászok és gazdák, akik összedolgoznak, és hagyományos módon szüretelik le szőlőiket. Amikor a család és barátok összejönnek, s a munka jó kedvvel telik el. Vödörbe gyűjtik a leszedett fürtöket, amit a szőlősorokba állt traktorra öntöttek fel. Már a sor elején jártam s hallottam a kihangzó beszélgetéseket, nevetéseket. Délig tartott a szüret, amit egy finom ebéddel – töltött káposztával és kaláccsal fejeztek be. Már csak az eredményre leszünk kíváncsiak, s nagyon reméljük, hogy ugyanolyan sikerélményben lesz részük, mint két évvel ezelőtt!
K.E.
Fotógaléria:
