A csengődi Molnár Ramóna neve ismerősen csenghet az asztaliteniszezők körében, hiszen a még csak 13 éves ifjú tehetség már most halmozza a sikereket.
A Csengődi Asztalitenisz Egyesület versenyzőjét kérdeztem a kezdetekről, sikerekről és jövőbeni terveiről.
Kezdjük az elején hogyan lettél asztaliteniszező, hogyan ismerkedtél meg ezzel a sporttal?
5 éves voltam, amikor a testvérem barátnőjénél voltam, aki már évek óta pingpongozott és aznap pont edzése volt, ezért elvitt magával. Hunyadi János (Jani bácsi) adott nekem egy ütőt, hogy próbáljam ki aztán hallotta, hogy kopog a labda és megkérdezte, hogy szeretnék-e járni. Szóval Geiger Zsanettnek köszönhetem azt, hogy pingpongütőt fogtam akkor és fogok azóta is a kezemben.
Akkor itt Csengődön kezdted el a pingpongedzéseket, ha jól értem?
Igen, Csengődön kezdtem el, és még mindig itt játszom. Nagyon sok sikeres versenyem volt már, ahol aranyat tudtam szerezni. Arányosan többször voltam dobogós mint, hogy nem értem volna el helyezést.
Mit tartasz eddig a legnagyobb és legemlékezetesebb sikerednek?
A legelső nagyobb sikerem az volt, amikor 5. osztályos koromban megnyertük az Országos Diákolimpiát csapatban. Utána 6.-ban csapatban ismét elsők lettünk, de ott már egyéniben is 1. helyezést értem el. Most 2020 februárjában ismét elhoztam egyéniben az 1. helyezést, ami a legnehezebb volt számomra. Emellett a Dechatlon Országos Verseny-én, és még sok másik felnőtt versenyen is indultam jó helyezésekkel.
Ha a jövőbe nézünk…, hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
Ugyanígy. Ameddig tehetem, folytatni szeretném a pingpongot, 10 év múlva már biztosan szeretnék külföldi versenyeken is részt venni, sőt ott szeretnék lenni az NB1-sek között.
Példaképed van-e?
Igen, van példaképem. Bátorfi Csilla, aki szép sikereket ért el és sosem adta fel. Ma már 51 éves.
Van-e esetleg valami rituáléd versenyek előtt?
Mindig az ellenfél szemébe nézek és kimondom a titkos mondatom.
Szüleid gondolom mindenben támogatnak.?
Igen, a szüleim is nagyon támogatnak. Eleinte majdnem minden versenyemen ott voltak aztán megszoktam, hogy nem mindig érnek rá eljönni. Nagyon szeretem őket, tényleg mindenben segítenek, ha baj van, megoldást találnak rá.
Végezetül ejtsünk szót a testvéredről is, aki több nagyobb klubnál is megfordult már labdarúgóként, ha jól tudom?
Igen. Volt az MTK, a Videoton és például a Vác játékosa is. Jelenleg a Rákosmente együttesében futballozik. Bence óvodás kora óta focizik. Kisebb koromban többször is eljártam a meccseire. Mindig a pályán őt néztem, hogy hogyan játszik. Mostanában nem mindig megyek el a meccsére hétvégén, mert többször becsúsznak az én versenyeim. De ha nyernek, ha nem, én nagyon büszke vagyok rá.
További sok sikeres versenyt kívánunk!
Beniczki Dávid
