Amikor a megújult 54-es úton járok Bócsa és Vadkert között, nem egyszer elgyönyörködöm a szép kiskunsági tájban. Hiszen az élő tanyavilág, a sarjadó gabonatáblák és szőlők ritka pillanatokat varázsolnak az utazó elé.
- Hát még a biciklivel járnál! — mondták nekem a minap páran Bócsán.
- Jó-jó, tudom: egészséges élet… De a sok táska, a rohanás és az időprés ritkán engedi meg…
- Ó, nem azért. Hanem akkor látnád a rengeteg szemetet az árokban, amit a lelkes utazók a gyönyörködés közben önfeledten eldobálnak.
- Neem!
- Deee!
Aztán pár napra rá részese lehettem egy magán kezdeményezésű bócsai szemétszedésnek. Mivel a március végi „Szedd magad” elmaradt, most több kisebb, önkéntes csoport fog neki alkalomadtán a falu utcái és külterületei megtisztításának.
Az én lelkes társaságom nagyon vidáman közeledett felém — árkon-bokron át. Mint mesélték, annyi fémet találtak, hogy ebből bizony megkávéznak. Vagy még konyak is jut hozzá. És nem hittem a szememnek, amikor megmutatták 3 km szelektív gyűjtését.
Épp az egyik buszmegállóhoz érkeztünk az 54-esen, Bócsa határához. Nem hittem el: komplett csempelerakat pálinkás üveggel. Ki hoz ide, pont ide használható csempéket? Nosza, pakoltam is be a kocsiba, jó lesz még ez…
- Meg akkor adjátok a többi, nem elkávézható zsákot! — kiáltottam oda a vidám csapatnak.
- Jól van, de akkor visszább is mehetsz egy kilométert, ott is leraktunk egy nagyot, hogy majd bevisszük Bócsára hazafelé!
Valami irdatlan nehéz rakománnyal indultam haza. Persze lefényképeztek a brigádból, mert ők jó fotókat is gyűjtenek. És bizony itthon kiraktam a ház elé, hadd vigyék el a kukások másnap.
Elvitték.
-Káposzta Lajos-
Fotógaléria:
