Amikor kimondjuk Lehota István nevét, először mindenkinek a nagy göndör haj és a szellőléptű csatár jut az eszébe.
Lakhelyén Akasztón már egészen kiskorában imádta a labdarúgást, majd pályafutása alatt odáig jutott, hogy volt az ország legdrágább játékosa is. 1990-ben a Pécs együttesével Magyar Kupát nyert. A környékbeliek sokan a Stadler FC-ből is ismerhetik, ahol két évet töltött el. Jelenleg a Mórahalom U19-es csapatának az edzője.
Vele beszélgettem a kezdetekről, emlékezetes pillanatokról, a legdrágább játékos sztori is előkerült, és persze Akasztóról is. Arról a helyről, ahol felnőtt Lehota István.
Kezdjük az elején mindig is labdarúgó szerettél volna lenni? Hogyan kezdődött a pályafutásod? Kezdetekről mesélj.
Akasztó
-Abban az időben Akasztón a Béke utca végén volt egy füves rész. Ahol rendszeresen sokat fociztunk. Majd szerettem volna az Akasztó ifjúsági csapatában játszani. Ahol az edzések után és ez első bajnoki előtt mondták nekem, hogy akarok-e játszani. Én mondtam hát hogyne. Így történt meg, hogy 1977-ben játszottam először az Akasztói ifiben Jánoshalmán. Olyan nagy tehetség nem voltam, én örültem volna, ha a felnőttbe bekerülök. Mindig mindent megcsináltam, nem voltam különösen ügyes, de viszont nagyon gyors. Imádtam már akkor is focizni, ha esett, ha fújt én minden edzésen mindig ott voltam, néha még betegen is és mindent megcsináltam.
Kecskemét
-Ezek után történt, hogy meghívtak Kecskemétre egy kiválasztóra. Ahol ott voltak a Kecskeméti Klub képviselői is. Ezen kiválasztó után jöttek oda hozzám, hogy nem-e akarok oda menni, játszani. Akkoriban én Kiskőrösön a Mezőgépnél voltam. Majd kisebb gondolkodás után végül Kecskemétre kerültem 16 éves koromban. Kissé új volt ez számomra, hiszen ott mindennap volt edzés. De nem zavart csináltam a dolgom mivel mindig is imádtam játszani, ahogy már mondtam is. Akkor NB2-es volt a nagycsapat az ifi pedig NB1-es. A Kecskeméti SC-ről beszélünk. Rákosi Gyula bácsi szerződtetni szeretett volna a felnőtt csapatba, de az akkori elnök nem akarta, hogy felmenjek. Majd leigazolt a másik kecskeméti klub a KTE. Itt egy évet játszottam.
Újra Akasztó majd Dunaújváros
-Közben már hívott az Akasztó, hogy menjek haza. Aztán végül haza is igazoltam. Otthon Akasztón rugdostam a gólokat. 1983 őszén játszottunk egy edzőmérkőzést Dunaújvárosban ahol ugyan 4-2-re kikaptunk, de ott is rúgtam gólt és látszott, hogy én felsőbb osztályból jöttem. Majd kértek egy visszavágót. Mint később kiderült azért, hogy engem újból megnézzenek. Ezen a mérkőzésen Akasztón 4-0-ra nyertünk mind a négy találatot én rúgtam. Persze a Kohászba nem a legjobbak játszottak, de akkor is négyet rúgtam nekik. Amivel valószínűleg meggyőztem őket. Hiszen másnap már jöttek is Akasztóra a Dunaújváros képviselői, hogy igazoljak oda. Akkoriban Akasztón a TSZ-ben dolgoztam mondhatni a traktor alól jöttem ki. Elmondták a feltételeiket és én igent mondtam. Emlékszem arra is, hogy a két klub úgy állapodott meg, hogy a Dunaújvárosiak tíz darab labdát adtak értem. Ugye ez most furán hangzik, de akkor 1983-ban ez nagydolog volt.
Dunaújvárosban az első mérkőzésed emlékezetesre sikerült miért is?
-Odaigazolásom után az első találkozómon éppen kupamérkőzésen fogadtuk a Vasast. Akiket akkor 3-2-re legyőztük, mind a három gólt én lőttem. A Mészöly mérges is volt a Vasas kispadján. Olyanok ellen játszhattam, akiket előtte csak kettős rangadókon láttam futballozni. Mivel akasztóiakkal sokat jártunk fel kettős rangadókra, Budapestre. Majd 1984 augusztusában bevittek katonának Mezőtúrra. Ott is játszottam a katonacsapatban NB3-ba majd fél évet NB2-be. Aztán visszajöttem Dunaújvárosba. Akkor 5. helyen álltak félévkor. És a bajnokság végére megnyertük az NB2-őt. 1986-ban Dzurják József mögött ezüst cipős lettem.
Legnagyobb sikereidet a Pécs labdarúgójaként érted el. A Pécsi évekről beszélnél?
-1988-ban kerültem oda pont akkor nősültem. Ott már más volt nem kiesés és a feljutás, hanem hogy, az első ötbe legyünk. Egyszer negyedikek, egyszer harmadikak lettünk az NB1-ben. 1990-ben megnyertük a Magyar Kupát. Ez 50. Magyar Kupa sorozat volt. A Kispest Honvéddal játszottunk 2-0-ra vertük őket, a második gólt én rúgtam. Majd hoztak egy szlovák srácot, hol játszottam, hol nem. Aztán váltottam és Veszprémbe mentem. Két és fél szezont voltam ott. 1993-ban visszamentem Dunaújvárosba mivel a Veszprém kiesett.
Dunaújváros után mondhatni hazaigazoltál a Stadler FC-be. Milyen volt itthon játszani? Mesélnél az akkori Stadleres éveidről?
-1995 januárjába kerültem Akasztóra. Akkor tavasszal majdnem minden meccset otthon játszottunk. Ezen a télen jött a Nyicsenko, Jeremejev. Akkor nyolcadikak lettünk. Az egy más világ volt mivel az egy egyszemélyes kirakat csapat volt. De jó volt, mert mindig volt vendéglátás meccsek után. Az volt a babonánk, hogy amíg én nem jöttem meg a stadionba, addig nem gyújtották alá a vacsorának. Meg voltak hívva a vendégcsapatok is mindig. Volt sok jó meccs, de mindenki egyet emleget azt a bizonyos Ferencváros elleni 1995-ös találkozót. Akkor a Fradi már bajnokként jött ide. Emlékszem rá, hogy a mérkőzés után még másfél óra múlva is be volt dugulva Akasztó. Gondoljunk bele 22 ezer ember mire elhagyta a Stadiont és Akasztót. Két évet voltam ott 1995 januárjától 1997 januárjáig. Akkor 34 éves voltam, majd Szegeden akartak csinálni egy nagy csapatot. Verebest hozták Szegedre edzőnek, ezért ide jöttünk Szegedre a családdal. Aztán a SZEAC megszűnt.
Volt egy érdekes sztori…, amikor te voltál Magyarországon a legdrágább játékos. Mesélnél erről?
-Igen. A Vasashoz már hamarabb aláírtam egy előszerződést, majd jött az MTK, akik akkor megnyerték a bajnokságot. Verebes József volt az edző. Az MTK adott volna értem 10 milliót, ami a mostani árfolyamon 800 millió forint lenne. Majd a Vasas beleszólt, mert oda írtam először alá. Volt egy fegyelmi az MLSZ-nél ahol azt mondták vagy a Vasasba megyek, vagy maradok Dunaújvárosban. Viszont a Vasas csak 6 milliót adott volna értem. Így maradtam Dunaújvárosban, mert ők többet szerettek volna értem kapni. Így lett három év alatt a 10 labdából 10 millió forint.
Utolsó NB1-es mérkőzésed után mely alacsonyabb osztályú klubokban szerepeltél, illetve edzősködtél?
-Utolsó NB1-es mérkőzésemet 1996. november 24-én játszottam a Stadler FC – Csepel 1-1-es találkozón. Majd ugye, mint már mondtam Szegedre kerültem. Itt elkezdtem dolgozni, aztán hobbiból focizni. Először Mihályteleken majd jött Tápé. Ahol ezüstérmes voltam a csapattal. Aztán Kiszombor ahol négyszer nyertünk bajnokságot egymás után, voltunk másodikak, harmadikok tehát jól ment a csapatnak. Kiszomboron lettem edző. Eközben volt egy kitérőm Balástyára ott is nyertünk megye egyet, majd 2011-ben elvégeztem az UEFA B licences edzőképzését. Jött a SZEOL utánpótlása. Majd ezen csapat megszűnése után megkeresett a Deszk. Ahol két év után feljutottunk megye 1-be. Utána viszont ott megváltoztak a dolgok, én lemondtam. 2017-ben megkeresett a Mórahalom, hogy az ifit edzeném-e és, azóta is itt vagyok most is megnyertük a bajnokságot 9 ponttal. Ugye a berekesztésnek köszönhetően, de amúgy is megnyertük volna, mert nagy előnnyel vezettünk.
Legszebb gólodra emlékszel, vagy van ilyen?
-Legszebb gólom egyben a legcsúnyább is volt. 1990-ben 1-0-ra vezettünk a Magyar Kupa döntőjében, amikor nagyon nyomott a Honvéd. A 90. percben Disztl Péter kapujába szereztem a találatot. Ahogy bevetődtem és bekotortam a labdát aközben nekicsapódtam a kapufának és megsérült a térdem. A Honvéd orvosa varrta össze. Emlékezetes még a Vasasnak lőtt három gólom első meccsemen Dunaújvárosban. Imádtam az Üllői utat. Életem első NB1-es gólját is ott rúgtam a Dunaújvárossal.
Emlékezetes mérkőzések?
-Veszprémmel játszottunk Torinoval a Juventus stadionjában. Közép Európai Kupában a Péccsel megjártam Göteborgot vagy éppen Svájcban a Grashopperst is. 1990-ben megnyertük a Magyar Kupát. Így indulhattunk KEK-ben, ami megszűnt most már Európa Ligának hívják. És egy nagyágyút a Manchester United-et kaptuk. Kint Manchesterbe az Old Trafford –on játszottunk. Az egy nagy élmény volt, kikaptunk ugyan, de megtapsolt minket a hazai közönség. Mi csak néztünk miért? Kiderült azért tapsoltak, mert az ő isteneik csak 2-0-ra tudtak megverni minket a szurkolók azt hitték ugye többel győznek majd. Visszavágón Pécsen teltház. Itt 1-0-ra kaptunk ki. De végig partiban voltunk. Annak fényében, hogy aztán döntőt játszottak és meg is nyerték. A Barcelonát verték a döntőben.
Kedvenc csapatod van? Ha igen melyik és miért?
-Ez egyértelmű a Real Madrid. Akiknek a játéka nagyon megragadt bennem. De nagy kedvencem volt anno az 1990-es Gullit, Van Basten, Rijkaard féle AC Milan is.
Példaképed van? Ha igen ki ő és miért?
-Nekem ilyen nem igazán volt. Ha még is mondanom kell. Akkor Nyilasi Tibort mondanám. Mint említettem már jártunk fel kettős rangadókra. Aztán játszottam ellene is és a Törőcsik ellen is, aki egy zseni volt. Csak elrontotta az életét.
Hogyan látod a futballt. Milyen volt a te idődben pl. 80-as 90-es években és milyen most? Milyen irányba mozdult el szerinted a labdarúgás napjainkra?
-Most olyat mondok, amit azt mondtam nem fogok. De egyre sűrűbben jön ki a számból az a mondat, hogy „bezzeg a mi időnkben”. Úgy kell érteni, hogy ha van 2000 ember egy meccsen, akkor az már jó nézőszám. Nálunk a legkevesebb Pécsen 5000 volt, ha nem nagy csapat jött, ha nagy gárda érkezett Pécsre, mindig tízezer fölött, a Fradinál mindig telt ház volt. A mi időnkbe mindenki az egész ország tudta ki-kicsoda, mi sztárok voltunk, most nem tudnék a magyar NB1-ből sokat mondani. Sok légiós van most a csapatokban. De a mi időnkbe ez nem így volt. Túl gépies lett a foci mára. Tudták, hogy a Détári a szögletzászlóról is tudott gólt lőni. Nálunk voltak egyéniségek, most nincsenek, talán a Böde volt egy-két éve.
Mint ismeretes, akasztói származású vagy. Akasztóra el szoktál látogatni? Követed esetleg az Akasztói Futball történéseit?
-Mivel az öcsém sokáig játszott ott. Így akkoriban jobban figyeltem. Mostanában is azért követem persze, de nem annyira már. Láttam, hogy megépült az új műfüves pálya és fel lesz újítva az élőfüves játéktér is. Nagy szükség volt már egy jó pályára Akasztón. Minden évben nyáron egy hetet haza szoktam jönni Akasztóra. Ilyenkor anyukámnak segítek itthon. De ezen kívül a nagyobb ünnepekkor és szeptemberben a búcsúkor is mindig megyünk Akasztóra.
A végére még egy kérdés. Válogatottban szerepeltél?
-Hivatalosan három válogatottságom van abból egy volt tétmérkőzés. 1987-ben Svédország elleni olimpiai selejtező. Verebes volt a kapitány 2-1-re nyertünk. Két barátságos meccsem volt még egyik az NDK ellen Siófokon, a másik Szegeden Jugoszlávia ellen. A nagy válogatottal voltam három hét edzőtáborban a tengerparton. Többször válogatott kerettag is lehettem.
-Beniczki Dávid-
