Manapság kevés olyan szakma van, amelyhez akkora elhivatottság szükséges, hogy az ember 40 évnyi munka után onnan vonuljon nyugdíjba, ahol annak idején elkezdte – a pedagógus egy ilyen szakma.
”Egy jó pedagógus a személyiségével tanít”- mondja Bagdy Emőke. Iskolában vagy épp óvodában, féltő gondoskodással tanítanak bennünket. Úgy ahogyan tette ezt Tázláron Torma Sándorné is. „Az ember a gyerekek között ragad, mert annyi jót kapunk tőlük, hogy nem is akarunk váltani”- magyarázza Babi óvó néni.
Miért a pedagógus szakmát választottad annak idején?
Ez egy nagyon érdekes történet. Pesti Judit volt a kiskőrösi gimnáziumba az osztályfőnököm. Nagyon szerettük őt, példaképem volt. Továbbá Horváth János volt az osztálytársam, akinek az édesapja volt akkoriban itt Tázláron az iskolaigazgató. Az én életemet is egyengette és érettségi után ajánlott nekem munkát, majd egy év után szólt, hogy felvételi van az óvodában, és idejöttem dolgozni. Majd levelező tagozaton végeztem el az óvónő képzőt. Mondhatjuk, hogy ugyanabba a csoportszobába jártam be 39 évig.
Milyen volt az első éved az óvodában?
Egy dajka néni tanított engem, segített a szokások továbbadásában. Eleinte, amikor hazamentem a szüleimhez, akkor ódákat zengtem a gyerekekről. Nem érzem, hogy nehéz lett volna az első évem. Tulajdonképpen szakmai tudás nélkül csöppentem bele, de hamar rájöttem a lényegre, szeretni kell a gyereket és elfogadni olyannak amilyenek.
Akkor elmondható rólad, hogy az érzelmeidet is beleadtad abba a tudásba, amit átadtál a gyerekeknek…
-Mutathatok valamit? – kérdezi, majd elővesz egy laminált lapot, ami közel húsz éve a csoportszoba falán van kifüggesztve. Két idézet közül az egyik:
„Nevelni annyit tesz, mint emberivé tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék” (Juhász Gyula)
Azt hiszem, ehhez nem is kell hozzáfűzni semmit. Ha már az évekről beszélünk, tudnál nekem emlékezetes pillanatot mondani?
Az aranymondások végigkísértek a pályámon. A mai napig, ha meglátom felnőttként az egykori óvodásomat, már mondom is, hogy mi volt az ő kedves beszólása. Volt egy kisfiú, aki a játékok pakolásánál csak annyit mondott ”minnyá”, férjemmel együtt a mai napig ezt mondjuk mi is. Ezek mellett a sok köszönet, ami megmarad bennem, de nem kell ám nagy dolgokra gondolni. Olyan hálásak tudnak lenni a szülők a legapróbb figyelmességért is, mint például, amikor megjavítottam egy gyermek szemüvegét.
Milyen tapasztalatokat szereztél pályád folyamán?
Minden egyes kihívásom arról szólt, hogyan fogadjak el egy gyermeket, és a legnagyobb öröm látni, amikor egy problémás gyermek elfogad engem, mert megtalálom a kulcsot hozzá. A szülőkkel is meg kell találni a hangsúlyt, ami egyre nehezebb, de nem vagyok elkeseredve, mert ez a generációs különbség régen is megvolt. El kell fogadni, hogy ők már másképp gondolkodnak, mert nem olyanok, mint mi voltunk. Számomra nem az a fontos, hogy tudást sulykoljunk a gyerekbe, hanem elsősorban az, hogy jól érezze magát. Nagy sikernek érzem, amikor bizalommal fordulnak hozzám.
Az érzelmek sokszor elragadnak bennünket, de ez egy búcsúzásnál így van helyén. Most az óvodától búcsúzol. Hogyan érezted magad az utolsó évben?
2016-ban egy tragédia ért, amikor egy autóbalesetben elvesztettük kisebbik fiunkat, akkor 26 éves volt…. Vannak az embernek nehezebb pillanatai, amikor alig várja a nyugdíjat, hogy végre azt csinálja, amit szeretne, amikor meg eljön ez a pillanat… hát ez nem olyan jó ám! Engedékenyebb lettem, szinte tudatosan készültem a búcsúzásra.
Milyen terveid vannak a nyugdíjas éveidre?
Fiam Szombathelyen él, és a két kicsi unokám mellé hamarosan ikrek érkeznek. Ezért úgy döntöttünk, hogy elköltözünk. Igaziból, már az elmúlt két év erről szólt, hogy előkészítsük az ottani életünket. Új életet kezdünk és reméljük, hogy sikerül. Fájó szívvel hagyom itt kollégáimat, mindent és mindenkit, akihez, vagy amihez kötődtem.
Végül mit tanácsolsz az ifjú utódoknak?
Nagyon egyszerű: türelem, szeretet és elfogadás. Fogadja el a kisgyermeket, azt a családot, ahonnan jött, az ő értékrendjét próbálja közelíteni az óvoda értékrendjéhez, de el kell fogadni, hogy nem tudunk megváltoztatni senkit.
B.M
