A keceli Fejes Fannit több mint egy éve sodorta a magánélete egészen Tokióig. Azóta pedig – férje után – Tsukahara Fanniként éli mindennapjait az európaihoz cseppet sem hasonló normák szerint.
Hogyan sodort az élet ilyen messzire Keceltől? Szoktál-e hazalátogatni?
Gyerekkoromtól nagyon érdekelt Ázsia, de igazából nem terveztem, hogy majd itt fogok élni, inkább sorsszerűnek érzem, hogy így alakult. Amióta kiköltöztem, sajnos még nem voltam otthon, de ez igazából a vírushelyzetnek tudható be. A családommal videochaten folyamatos kapcsolatban vagyunk, tehát ilyen szempontból nem érzem távolinak őket, csak a 8 óra időeltolódáshoz kell alkalmazkodnunk.
Mivel foglalkozol? Milyen lehetőségei vannak általában egy külföldi embernek Tokióban, és hogyan viszonyulnak hozzád?
Tanulói vízummal vagyok kint, hétköznap intenzív japán nyelviskolába járok, hétvégén pedig dolgozom, kreatív projektmunkákat csinálunk angolul gyerekekkel. Mindenki nagyon kedves velem, ahol lakunk, ott helyi hírességnek számítok. Rengeteg lehetőség van egyébként, de a két legfontosabb tényező az angol nyelv ismerete és a gyerekek nevelésében, gondozásában szerzett tapasztalat. Egy japán embernek persze több lehetősége van. Rengeteg az irodai munkás közöttük, ennek megfelelően itt mindenki nagyon elegáns.
Vannak ott magyar barátaid, ismerőseid, akikre számíthatsz?
A vírus miatt még nem nagyon alakultak ki barátságok, sajnos az iskolai programok is megszűntek. A magyarok jelenléte nem jellemző, egy magyar embert ismertem meg csupán mióta itt vagyok. Az otthoni baráti kapcsolataim csak erősödtek, Lehoczki Lilire és Csík Petrára ilyen távolságból is bármikor számíthatok, nagyon sokat köszönhetek nekik.
Mi az, ami a leginkább más ott, mint nálunk, Európában? Te mit szoktál meg legnehezebben?
Számomra semmit sem volt nehéz megszokni, és inkább csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Nagyon fontos a tisztaság. Gyerekkoruktól tanítják a japánokat, hogy a szemetet haza kell vinni. Nincs szemetes az utcákon, mindenki haza viszi a sajátját, így az köztereken sem látható hulladék. Mentalitásban is egészen mások az emberek: pl. még ha emberek százai is várnak a vonatnál, akkor is egyesével szállnak fel, és nagyon segítőkészek, nem lökdösődnek. A tömegközlekedési eszközökön csend van, nem telefonálnak, nem hangoskodnak, nagyon fontos számukra, hogy ne zavarják a másik ember nyugalmát, csak a külföldiek hangosak. Magas morál jellemzi a helyieket, és fontos számukra a normák betartása, valamint a szabálykövetés. Szeretik az egyenlőséget, arra törekednek, hogy ne legyenek túl gazdag vagy túl szegény rétegek, hajléktalanokkal sem nagyon találkozom. Nagyon kemény szabályokat kell betartaniuk már gyerekkortól. Mindenki egyforma, az iskolásoknak egyforma táskája van, a lányoknak középiskolában is télen-nyáron a miniszoknyás egyenruha kötelező. A hajgumi sem lehet feltűnő színű, semmi nem térhet el az előírttól (pl. haj, bőr köröm).
Nagyon fontosak a rangok, másként beszélek – de más szavakat is használok – a főnökömmel, a barátaimmal vagy a családtagokkal történő kommunikációban. Érdekes számomra, hogy a szolgáltatóiparban a vásárlót felsőbb rangú emberként kezelik. Az eladó van a vevőért, akinek pedig sem köszönnie, sem megköszönnie nem kell semmit. Nekem azt pl. elég sok a pl. helyette mondjuk: Nekem azt nagyon nehéz megszoknom, hogy ne köszönjek vissza az eladónak, mert Magyarországon arra nevelnek, hogy ez illetlenség, de itt az éttermekben sem köszönik meg az ételt és a kiszolgálást.
Hogyan éled meg az ottani zsúfoltságot és életmódot?
Imádom ezt a nyüzsgést, mindig van élet, mégis biztonságos. Boltok ezrei elérhetőek, bármikor bármit meg tudok venni, nagyon kényelmes. Elég drága hely egyébként, én forinttal jöttem ki, de nem használtam, mert az értékéhez képest minden háromszor drágább. Aki turistaként jön ide, annak fel kell kötni a gatyát anyagilag.
Milyen tapasztalatod van az ételekről? Találkozol furcsaságokkal?
Fantasztikus ételeik vannak, én nagyon szeretem a tengeri halakat, amiket általában nyersen fogyasztanak. Ami számomra a legextrémebb volt, az a nyers lóhús szeletelve, igazából lelkiismeret furdalással ettem. A magyar ételek egyáltalán nem hiányoznak. Itt mindent sokkal egészségesebben készítenek, pl. a japán pizza tésztája nagyrészt káposztából készül.
A vírushelyzetet hogyan kezelik Japánban?
A japánok egyébként is sűrűn hordanak maszkot, mert sokszor nagyon száraz a levegő. Mivel nagyon tiszták, lassabban terjedt el a vírus. Itt is benne van a hírekben, de egyáltalán nincs pánik, az emberek nyitottak a megoldásokra. Ha az állam azt mondja, hogy valami szükséges, akkor nem kérdőjelezik meg, feltétlen bizalommal vannak a vezetőik iránt. Ebben a helyzetben – hogy senkit ne kelljen elküldeni a munkahelyéről – több szabadnapot vesznek ki a dolgozók a kevesebb munka miatt. A vendéglátóhelyek nincsenek bezárva.
Jellemzően hogyan kapcsolódnak ki az emberek?
Nagyon népszerű a karaoke-buli, valamint általában étterembe és kocsmába mennek az emberek, továbbá melegfürdőkben lazítanak. Mivel nagy rajtuk a teljesítménykényszer, sokat isznak, de inkább többször kevesebbet, feszültséglevezetésként. A sör és a szaké a legnépszerűbb, de azt látom, hogy ezt is nagyon jól kezelik az emberek, nem az önkontroll elvesztése a cél.
További sikert és boldogulást kívánunk Fanninak!
Írta: Csiszér Erika
