Takácsné Stalter Judit Császártöltés polgármestere, az ország egyik legsikeresebb civil szervezetének, az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány elnöke. Szabadidejében ír, és már a boltok polcain van a 4. könyve.
Honnan jött az ötlet, hogy írással is foglalkozni szeretne?
Ez már tulajdonképpen egy 10 éves történet. Akkor még nem voltam a falu polgármestere. Ehhez nem kell más, csak egy jó gondolat, ami jön váratlanul, és azt akkor leírod. Volt 6-7 év, amikor nem volt ilyen gondolatom, de én nem erőltettem. Többen mondták, hogy biztos azért, mert le vagyok terhelve, de ez nem így van. Az írás nem függ ettől. Papír és ceruza mindig van nálam. Volt egy történet a fejemben, aminek az eleje és a vége megvolt, a közepét egy ideig nem láttam. Aztán most jött el az ideje ennek a 4. résznek a megírására.
Onnan indult az egész történet, hogy elkezdtük szervezni az alapítványos jótékonysági póker rendezvényeinket. Ezeken az alkalmakon sok kártyást megismertem. Nagyon jó társaság, nagy adakozók, nagyon empatikusak a bajokkal szemben, és segítik is egymást. De amikor leülnek az asztalhoz, és az, akit addig segített, az abban a pillanatban ellenféllé válik. Ennek van egy nehézsége is, és ez pedig a játékszenvedély.
Sokszor misztifikáljuk a pókereseket, mert nagyon sok pénzt tudnak nyerni, de ugyanakkor nagyon sokat is tudnak veszíteni. Addig, amíg például egy alkoholistánál látod, hogy hú, de sokat ivott, addig egy játékszenvedélyesnél nem látod, hogy mennyit bukott. Csak egyszer a család azt veszi észre, hogy nincs meg a vagyon, a ház, nincs semmi, mert minden elúszott. Tehát valami borzasztó félelmetes dolog ez. Erről írtam a könyvem első fejezetében.
Tehát játékszenvedély áll a középpontban?
Szenvedély címen most jelent meg a könyvem. Először írtam magáról a pókerről: a szabályokról, történetekről egy társaság életén keresztül bemutatva. Majd egyre jobban elmélyült az egész és könyv lett belőle. Van benne egy kis szerelem, egy kis kaland, egy kis csavar, és így született meg az első fejezet, az Álomjáték, amiben leginkább a játékszenvedélyt boncolgattam. Azt firtattam, hogy ebből hogyan lehet kikerülni, illetve amikor benne van, akkor mennyire van benne. Több szakértő azt mondta, hogy igen jól bemutattam a lélektani oldalát ennek a fajta szenvedélynek..
A második fejezet egy másfajta szenvedélyről szól: a szerelemről. Amikor az ember mögött csalódások vannak, akkor hogyan tud újra nyitni, hogyan tud újra bizalommal lenni egy másik ember iránt. Mennyire meri kiadni magát, mennyire fél újra egy csalódástól; ez a Kölcsönkapott idő. Ez az idő, ami majd kiderül az életünk folyamán, hogy akivel megtaláljuk a szerelmet, ez csak egy időszakos, vagy egy örökké tart.
A harmadik rész a – Szervusz, szerelem – pedig a kettő elegye. Egy kicsit kártya is, meg egy kicsit szerelem is, két ember történetén keresztül. A szereplők mindhárom fejezetben ugyanazok. A három fejezeten keresztül megismerjük őket, a jellemüket, a sorsukat. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány. Néha a sorok mögé kell nézni.
A téma se könnyű.
Igen nem az, de összességében izgalmas és szórakoztató, és azt gondolom, hogy egy jó könyv lett a Szenvedély. Ez egy olyan témát dolgoz fel, ami nem nagyon került leírásra. De azt látom, hogy a pókeres filmeket nagyon szeretik az emberek, akkor hátha ezt a könyvet is szívesen elolvassák majd.
Később, ha már túl vagyunk az ünnepeken, tartok könyvbemutatót. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy vegyék meg, és olvassák el, nem fogják megbánni.
