Három évvel ezelőtt beszélgettünk Zsíros Lindával, amikor a Kaposvári Csiky Gergely Színház ünnepelt színésznőjeként mesélt nekünk karrierje kezdetéről. Most három év után nagyot fordult vele a világ, kilépett a biztonságot jelentő Csiky-deszkákról és szabadúszóként folytatja színészi pályáját Budapesten. Erről és sok minden másról mesélt a VIRA.hu-nak.
VIRA: Három éve még a Csikyről beszélgettünk, szinte úsztál a boldogságban, hogy meghívtak társulati tagnak.
Nagyon hálás vagyok a náluk töltött öt évért, de egyszerűen elfáradtam. Előtte a fővárosban éltem, megkaptam a társulat tagsági lehetőséget és Budapestről odaköltöztem a nagy nyüzsgésből vidékre. De nekem az igazi vidék az itt van Bács-Kiskun megyében, Csengőd és a barátaim miatt Kiskőrös is. Nagy váltás volt ez, hiszen ha vidékre akarok menni akkor egyszerűen hazajövök, de ott egy másik úgynevezett vidékre költöztem. Sosem lett második otthonom Kaposvár, hiába éreztem jól magam, nem éreztem igazán a magaménak. Rengeteget ingáztam haza amikor az időm engedte, így viszont nem volt időm például Pestre visszajárni castingra vagy szórakozni vagy bármire és ez elkezdett hiányozni. Aztán jött a koronavírus amit mindenki megsínylett, de mi azért tudtunk dolgozni, kaptunk fizetést, az igazgatóság mindent megtett értünk amiért nagyon hálás vagyok. Nem kellett másik szakmát választani, tudtunk online tartalmat gyártani, sőt később szabadtéren is játszottunk közönség előtt a megfelelő óvintézkedések mellett. Amikor ez az időszak lement, valahogy akkor jött az érzés, hogy Kaposvár nem az én otthonom. Bementem dolgozni, de már más érzéssel, nem voltam boldog. És ha erre rájössz a munkád közben, akkor ott lépni kell. Ha nem lett volna a vírus akkor is megéreztem volna ezt, csak valószínűleg hamarabb. Így viszont volt többé-kevésbe másfél év amikor felfordult a világ, de eközben rá tudtam ébredni, hogy változás kell. Nekem ott nagyon jó szerepeim voltak, koreográfus is lehettem, táboroztattam gyerekeket, kiállítás megnyitón is voltam, mint a Csiky Gergely Színház színésznője. Csupa hálás dolog történt velem. Viszont 32 évesen nem szerettem volna egy vidéki színháznál ragadni. Ezután a szakma sűrűjébe vágytam, ahol több emberrel lehet dolgozni, színesebbek a lehetőségek. Így lettem szabadúszó, mert többféle emberrel, többféle társulattal játszhatok. És nekem most ez kell.
Fotó: Memlaur Imre
VIRA: Akkor most mindent egy tapasztalt háttérrel, de mégis elölről kezdtél?
Igen, elölről kezdtem mindent. Nekem kellett mennem és kopogtatni, bemutatkozni, hogy Jó napot kívánok, Zsíros Linda vagyok, szeretnék Önökkel dolgozni. Sok-sok email, bátorság, határozott fellépés van mögöttem. Nehéz vidékről visszakeveredni az áramlásba, főleg Budapestre ahol nagyon sokan vagyunk. A Csiky nagyon jó tapasztalás volt, hatalmas dolog az öt év, de ez sem volt mindenhol nyitott kapu. Több hónapig alakítgattam, hova szeretnék menni, kikkel tervezem a színészi pályám, hiszen meghatározó a színházigazgató, a rendező és a társulati tagok is. A Forte Társulattal kezdtem a pályám elején, velük mindenképp szerettem volna, illetve álmom volt a Játékszín, ami szintén sikerült. Hatalmas nevekkel fogok játszani és van akiknél az én lábam is megremeg, mert számomra is példaképek például Szerednyey Béla. Vagy amikor a második találkozás után mintha ezer éve ismernénk egymást Csonka Andrással, Szente Vajkkal, Nagy Sanyival, ezek hatalmas dolgok nekem is. Sőt, elindulok a szinkronszínészi pályán is, ez most nagyon új az életemben. Eddig jók a visszajelzések ezen a téren is.
VIRA: Amennyire a társulathoz szerettél volna tartozni, most pont ebben váltottál.
A családot nem lehet megválogatni, de a barátokat igen. Ugyanígy a társulat is egy család. Azt szokták mondani egy társulathoz körülbelül három évig szoktak tartozni, majd váltanak. Én öt évig voltam Kaposváron. A Játékszínben a második előadásom után már szinte családtagként bántak velem, itt érzetem, hogy hú ez akkor nagyon jó lesz. Mert ha boldog vagy abban amit csinálsz, érzed, hogy a helyedre kerültél. És én most ezt érzem, megérte váltani. Kezd terjedni a nevem is Budapesten, most már hívnak is, nem csak nekem kell kilincselnem.
Szívemből jött az érzés, így félelem nem volt bennem a váltás miatt. Azt érzem, bennem több van, szeretnék sok dolgot kipróbálni. Új rendezők, új társulatok, új szerepek, új darabok, új impulzusok. Leszek én még társulati tag is egyszer biztosan de most a szabadúszói lét a legjobb nekem. Mindig akkor döntök, ha szembejön a kérdés, sosem előre. Ugyanakkor ha váltanom kell, akkor azt alaposan átgondolom.
Fotó: Memlaur Imre
További szereplők: Szabó Nikolett, Hüse Csaba, Fándly Csaba
VIRA: Színház, szinkronszínészet, koreográfusi munka és televíziós szerep is jelen van most akkor pezsgő életedben.
A színház van az első helyen, igen. Annak az a varázsa, hogy mindig minden egyszer tud megtörténni a színpadon. A tv az újra és újra felvehető viszont sokkal több idődet veszi el. Nekem a színház most az első. De mellette elindul a szinkronszínészet, természetesen koreografálok is és a tv-s szerepek is megtalálnak. Most volt a bemutatója az HBO-Go-n egy filmnek, a címe A karantén Zóna. Ez a szerep azért elég megosztó, konkrétan meztelen vagyok benne. De művészi értéke van, így ez nem zavar és vállaltam. Engem nem feszélyez a vetkőzés, szerintem minden színész életében eljön ez a pillanat de mint mondom, amíg művészi értéke van, miért ne?! Persze az eddigi szerepeim közül ez volt a plafon, úgy érzem. A színpadon is megmustrál a néző, hiába van rajtunk ruha. A strandon sincs rajtunk sokkal több, nincs ezzel gond. Nálam ez egészséges határ, a filmben egyébként az arcom nem is látszik. Viszont amikor visszanéztem magam a mozivásznon, azért én is furán éreztem magam.
Alapvetően most ez a tervem, hogy szeretnék sokfelé sodródni, most mindent szeretnék kipróbálni. A főváros mindenre teret ad, nekem most ez nagyon kell, hogy sodródok az árral, eddig a szinkronszínészet sem volt terepem. Most nagyon élvezem, hogy sok a nyüzsgés, az impulzus és minden téren kipróbálhatom magam. Végül pedig mindig megtalál a munka, ami hozzám passzol. Sok már a kapcsolatom, ahol ha felmerül egy szerep, akkor keresnek konkrétan engem, hogy velem szeretnének dolgozni. Ez hatalmas megtiszteltetés színészként is, hogy tudnak rólam és egy-egy szerepről már én jutok eszükbe a rendezőknek is.
Az előadás címe: „Fogat fogért”
A képen további szereplő: Kalmár Tamás
Kaposvár – Csiky G. Színház
VIRA: Vannak már rajongók?
Persze, vannak. Mernek már írni is nekem, kérnek közös képet is. Volt, aki miattam nézte meg hatszor a Csárdáskirálynőt. Ezek hatalmas dolgok nekem. Nagyon hálás tud ez lenni, hogy nemcsak színházba járnak, hanem miattam jön valaki. Fontos számunkra a visszacsatolás.
Sokszor nekem is fura, hogy esetleg itthon másként néznek rám. Pedig én itthon is Zsíros Linda vagyok Csengődről, nem a színésznő. Ugyanakkor iszonyúan jól esik, hogy figyelik a munkásságom.
Fotó: Memlaur Imre
VIRA: Három éve teljesen más hangulata volt a beszélgetésünknek. Most sokkal nyugodtabb vagy, határozott.
Lassan egy éve lesz, hogy elvesztettem édesapámat. Apukám egy nagyon-nagy veszteség. Számomra ő volt, van lesz mindig. Borzasztóan apás vagyok a mai napig. Felfogom és így kellett lennie, hiszen beteg volt, de nem tudtunk ellene tenni, genetikai betegség vitte el. Amikor meghalt, nem tartottam szünetet. Nem álltam le, nagyon furcsa, de akkor jött be a legtöbb munkám. Ennek aztán meg is lett a böjtje, mert nem volt időm meggyászolni. Amikor rendezői kérés volt a sírás, na ott nem volt gond. Csak rágondoltam apura és jöttek a könnyek. A sok munka elvonta a figyelmem, nem volt időm gondolkozni. Majd amikor minden rám szakadt, akkor elkezdtem járni pszichológushoz, akit mindenkinek kötelezővé tennék. Nekem apu annyira meghatározza az életem továbbra is, alapvetően már tudok róla beszélni. Sokan óvatosan kérdezgettek róla, de én ezt feldolgoztam, megértettem, bármikor szívesen beszélek róla.
Ez is Csárdáskirálynő, Fándly Csabával
Fotó: Memlaur Imre
Minden magától történt, nem is tudtam gondolkozni. Amikor meghalt apu, előtte nap hívtak, hogy megkaptam a Csárdáskirálynő szerepét. Annyit kértek, hogy járjak énekórára nyáron, hogy tudjak énekelni. Egy énekórám volt és négy hét alatt összeraktuk a darabot. Lehet jobb volt ez így, hogy nem volt időm gondolkozni apun. Életem legjobb döntése volt a terápia. Teljesen lenyugodtam. Velem mindig valahogy megtörténnek a dolgok. Régen ezt szerencsecsillagnak mondtam, ma már apukám az, aki az őrangyalom és mindig fogja a kezem.
VIRA: Van újabb álomszerep, hosszabbodott-e a bakancslista? Három éve még nő létedre is a férfi Raszkolnyikov szerepe volt szíved vágya, a Bűn és bűnhődés-ből…
Most csak azt szeretném, hogy legyen testhezálló szerep, ennyi a vágyam. Beindultak a castingra járások, én is nyitott szemmel járok és figyelem a jeleket, a lehetőségeket. Úgy érzem őszintén, hogy az elmúlt öt évet kipihentem, vendégművészként szerepelek is majd Kaposváron. De most megyek vissza úgymond a búcsúba, lehet halacskázni meg céllövöldézni, felülni a körhintára. És majd lesz valahogy. Élvezem a pezsgést, a jó értelembe vett vásárt. Jókor jött a film is, pont amikor váltottam, és nem volt időm agyalni, hanem folyamatosan jött valami munka. Tehát nem az volt, hogy váltottam, hoppá, most akkor senki sem keres. Nálam pont megint sok megkeresés volt, van, visz az ár és ez is megerősített benne, hogy ez lesz az én utam.
Fotó: Memlaur Imre
További szereplők: Sarkadi Kiss János, Bálizs Anett
Fotógaléria:
