Kecelen adott koncertet a Romengo

Mónika 2020-ban WOMEX Életműdíjat nyert, ami a világzene legnagyobb kitüntetésének számít. 2022. március 15-én Kossuth-díjjal ismerték el kiváló művészi tevékenységét. „Mónikát az oláh cigány zenei hagyomány képviselői közül is kiemeli varázslatos énekhangja és lenyűgöző jelenléte, valamint a zene iránti végtelen alázatossága”- olvashatjuk róla a Hangvető zenei terjesztő Facebook oldalán. A koncert után az énekesnőt kérdeztük.

Azt hiszem igazából gyerekkoromban. 5-6 éves lehettem, amikor Budapesten a Holdvilág Kamaraszínházba az unokatestvéreim unszolására elmentem. Mindig kérték, hogy alapítsunk egy zenekart, mi gyerekek. Családon belül többen voltak, akik tudtak zenélni, teljesen autodidakta módon tanultam én is, mi nem is tudunk kottát olvasni. Félrevonultunk a felnőttektől és utánoztuk őket, táncoltunk, énekeltünk. Aztán Malgot István volt az, aki felfigyelt erre a gyerektársaságra, hogy ez több is lehetne, mint csak így magunkban zenélgetünk. Később ő nevezett be minket az 1996-os „Ki mit tud?” versenyre, amit kategóriájában megnyertünk. Itt lehetett minket először megismerni, közben én férjhez mentem Rostás Mihályhoz, és mondhatom, hogy a mi zenei pályánk közösen itt kezdődött el igazán. Ő is szeretett nagyon zenélni, és én is énekelni. Miután elkezdünk együtt zenélni megalapítottuk a Romengo zenekart. Adta magát az élet, nem szándékosan, nem terveztük, hogy zenészek leszünk, sem a férjem, sem én, hanem egyszerűen csak így alakult.

Rengeteg mindent jelent egyszerre. Nagyon nagy öröm, hogy elismerik a munkánkat és mindazt, amit mi képviselünk. Elsősorban azt gondolom, hogy ezek a díjak a kultúránknak szólnak, a közösségünknek, az országunknak. Valamint az, hogy méltányolnak minket, sok pluszt ad ahhoz, hogy érdemes tovább folytatni azt az utat, amit mi elkezdtünk. 25 év munkája van mögöttünk, ezt kitartással még tovább kell vinni, és ezáltal óriási felelősséggé válik. Mert ha elérünk egy szintet, akkor abból lejjebb nem adhatunk. Figyelni kell arra, hogy milyen felelősséggel mit adunk elő, hogyan tesszük azt, és ezek nagyon fontos dolgok. A közösségnek, a fiataloknak, önmagunknak és a hazánknak is.

Mindegyik. Mert mi otthon egy élő kultúrában vagyunk benne, és így mindkettő előjön a hétköznapokban. A balladák is – ezeket mi úgy hívjuk, hogy hallgatók –, valamint a tánc is. Bármikor, bármilyen formában előfordulnak. De én azt szoktam mondani, hogy a cigányok lelke igazán a hallgatókban van. Merthogy ezekkel sok mindent kifejezünk, nem csak bánatot, örömöt is. Amit egymás között nem mondanánk el, vagy nem illik kimondani, ezeket a dalokban mégis lehet, és sokszor egyszerűbb is így megtenni. Mindezt a sok érzelmet valahogy könnyebb a hallgatókban megélni, de természetesen fontos a másik fele is, a táncos dalok.

Azt javasolnám, hogy kövessetek minket Facebookon, vagy a honlapunkon keresztül. Ide felkerülnek az aktuális fellépések helyszínei és dátumai. Kívánom a városnak, a művelődési háznak hogy sok előadóművész jöhessen, mert nekünk is nagy élmény volt a kellemes helyszínen fellépni, jó hangulatban, jó közönséggel.