Empátia, jóság, segítőkészség, küzdés, kitartás: Ki jut ezekről a szavakról eszembe?
Lantos Zita mozgásfejlesztő gyógypedagógus, aki afrikai, pontosabban a ghánai missziójáról tartott képes élménybeszámolót a nebulóknak. Ő ott mozgásfejlesztést tanított a helyi pedagógusoknak, ezzel segítve a munkájukat. Hatásos, megrendítő előadásmódjával teljes mértékben megelevenítette az afrikai gyermekek nehéz sorsát. A világ egy más szegmense tárult a bócsai diákok elé, akik megrökönyödve hallgatták, tapasztalták, hogy fényévekkel eltér az ő kis életük a ghánai nebulók mindennapjaitól. Említsük akár a megszokott 1-2 napos éhezést, a vízhiány elképesztő vonzatát, a szegényes étrendet, a gyümölcsök, zöldségek nélkülözését. A hónapokig tartó távolságot a családtól melynek lelki terhéről már ne is beszéljünk, mindezt azért, hogy tanulhassanak és kitörhessenek a mélyszegénységből. A segítés egy csoda annak, aki adja és annak, aki kapja. Mindkét fél számára emelkedett érzelmi állapotot hoz létre. Zita 2022 januárjában ismét visszatért a ghánai iskolába, ahová a gyermekeknek tanszereket vitt ki adományokból összegyűjtve. Határtalan büszkeséggel elmondhatjuk, hogy a mi kis iskolánk tanulói is hozzájárultak ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen. Ők, a már nem használt, de még jó állapotú tolltartókat, írószereket, vonalzókat, apró játékokat hoztak otthonról, hogy új kis gazdájuk örömét lelje majd benne.
Zita missziói során 2 nehéz sorsú gyermek is a szívéhez nőtt és elhatározta mindenképpen segít rajtuk. Bright az a fiú, aki az iskolából haza se ment, ott az osztályteremben a földön aludt Ghánában. Nagyon ritkán tudott édesanyjával találkozni, mely megnehezítette mindennapjait.
Őt elhozta Magyarországra, befogadta saját családjába és a soltvadkerti iskola diákjaként színesítette a közösséget. A honvágy mégis erősebbnek bizonyult számára és a magas színvonalú oktatás, ellátás, az őt körülölelő szeretet ellenére is visszavágyott Afrikába. Így október 14-én visszarepült gyökereihez.
A másik kis csoda akire Zita szinte saját lányaként tekint, Theodora. Róla tudni kell, hogy nyitott gerinccel született, nem tud járni. Édesanyja, a lánya betegsége miatt elhagyta a egész családot. Jelenleg édesapjuk neveli őket Ghánában. Zita eltökélt szándéka, hogy járni tudjon a kislány. Magyarországra hozta őt is, mely nem volt egy sétagalopp. Sok-sok küzdelem, nehézség, akadály nehezítette a nemes szándékot. Miután Magyarországra érkezett, kiderült a csípőjét is műteni kell, hogy megtanuljon járni, nem elég csak a rehabilitáció. Az operáció irdatlan mennyiségű pénzbe kerül, melyhez Zita mindenféle fórumon kért segítséget. A jószívű, adakozó embereknek hála összegyűlt az összeg és tavasszal sor kerülhet a műtét egyik felére. Mivel a vízum lejárt, neki is vissza kellett menni Afrikába. Az itt töltött idő alatt is már nagyon sokat fejlődött a rehabilitációnak köszönhetően Theodóra állapota. Az izmai megerősödtek és már járóbot segítségével szépen lassacskán lépegetni is tud.
Nagy örömünkre szolgált, hogy az előadásra Theodora is elkísérte és a bócsai kisdiákok találkozhattak vele is személyesen. Bízom benne, a kislány története megérintette a kisdiákok szívét és rájöttek, hogy segíteni jó dolog. Rajtunk áll, milyen a világ. Ha mindenki a saját lehetőségeihez képest segítené az őt körülvevő embereket, egy szerethetőbb, jobb Földön élnénk.
A szöveget írta: Kothenczné Fűz Szilvia pedagógus
Helyszín, fotók: Bócsai Boróka Általános Iskola
Fotógaléria:
