Az elmúlt napokban – az ország többi tájához hasonlóan – a Kiskunságban is „szárnyashangyák” rajzásának lehettünk szemtanúi. Ilyenkor ezek az apró rovarok olyan tömegben képesek repülni, hogy messziről gomolygó füstfelhőknek látszanak – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park oldalán.
A szöveget írta: Enyedi Róbert zoológiai referens, mely a https://www.knp.hu oldalon jelent meg.
A „szárnyashangyák” násza
A Magyarországon előforduló hangyafajok ivaros alakjai – azaz a hímek és a leendő királynők – rendelkeznek szárnyakkal. Ez teszi lehetővé számukra a nászrepülést, amelynek során a hímek igyekeznek párosodni a nőstényekkel. A rövid nászt követően a hímek elpusztulnak, a megtermékenyített nőstények pedig levetik a szárnyaikat, búvóhelyet keresnek és nekilátnak az újabb kolóniák létrehozásának. A leendő királynők túlélési rátája és kolónialapítási sikeressége azonban nagyon alacsony. Ennek az egyik fő oka, hogy a rovarevő állatok gyakran élnek a lehetőséggel és belakmároznak a hangyákból. Ezt ellensúlyozandó a szárnyashangyák hihetetlen számban repülhetnek ki, hogy beteljesítsék sorsukat és lehetővé tegyék a jövő nemzedékeinek felnövekedését.
A rovarvilágban nem ritka a tömeges rajzás, az egyik legismertebb példa erre a tiszavirágzás, amelyet a Tiszán és annak mellékfolyóin figyelhetünk meg.
Apró tolvajok…
Az egyes hangyafajok rajzása eltérő időzítésű, ám több faj is a meleg, őszi napokon repül. Ilyen pl. a pusztai feketehangya (Lasius bombycina) és a gyakori borostyánhangya (Lasius flavus) is, azonban leggyakrabban a tolvajhangyák (Solenopsis fugax) által képzett „felhőkbe” futhatunk bele. Ezeknek a rovaroknak a tömeges rajzása is érdekes látvány, de az életmódjuk még különlegesebb. A tolvajhangyák ún. kleptoparaziták, azaz más, nagyobb méretű hangyafajok (pl. Formica spp., Lasius spp., Myrmica spp., Tetramorium spp., Camponotus spp.) élősködői. Többkirálynős – polygyn – kolóniáikat a gazdafajok fészkei mellé telepítik, majd besurrannak azok járataiba és megdézsmálják az ott felhalmozott készleteket, nem ritkán a másik hangyafaj petéit és lárváit is elfogyasztva. Bár a tolvajhangyák sötét színű szárnyas alakjai akár fél cm-esek is lehetnek, a sárga színű és „monomorph” dolgozók alig érik el a 2 mm-t, így olyan kicsik, hogy többnyire észrevétlenek tudnak maradni a „gazdafaj” előtt. Sőt, szükség esetén nem csak apró termetükben bízhatnak, hiszen a dolgozók fullánkokkal is rendelkeznek és egy külön rájuk jellemző méreganyaguk is van, az ún. solenopsin. Emiatt a szúrásuk számunkra is igazán fájdalmas.
Amilyen kicsik, olyan jelentősek
Bár – pl. a házakba behúzódva – a hangyák egy része kellemetlenségeket is okozhat számunkra, fontos megérteni, hogy a legtöbb fajuk nem társbérlője az embernek és, hogy a legtömegesebb rovarcsoportot alkotják a szárazföldi ökoszisztémákban. Emiatt pedig rendkívül jelentős pl. a táplálékláncban betöltött szerepük is.
A hangyafajok zöme legalább időszakosan fogyaszt állati fehérjét (pl. rovarokat), így hazánkban is igen komoly szerepet játszanak pl. az erdészeti kártevők kordában tartásában. Olyannyira, hogy az erdőgazdálkodás leghasznosabb rovarai, ezért néhány országban telepítik is őket az erdőkbe a fák kártevőinek visszaszorítása érdekében. Nem csoda hát, hogy a talajfelszínen is jól látható fészket építő hangyafajok fészkei Magyarországon védettek, természetvédelmi értékük 50.000 forint.
Erről és más érdekességekről bővebben is olvashat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság hírlevelének, a Két víz közének a legújabb számában.
Forrás, fotók: https://www.knp.hu
