A rendszerváltást követő évtizedekben jellemző tendencia volt a környéken, hogy a szőlő- és bortermelést övező bizonytalanságok miatt a hagyományos mezőgazdasági tevékenység helyett sokan inkább az ipar felé mozdultak. Ezzel szemben azért vannak olyan családok is, akiknél pont fordítva alakult az élet. Példa erre a faipari tevékenységet végző, de az eredeti iparos fő profilt szőlő- és gyümölcstermelésre váltó Fejes család, melynek tagjai az asztalosiparból fokozatosan váltottak a mezőgazdasági termelés felé.
Fejes Zalánnal, a fiatal keceli gazdálkodóval beszélgettünk.
Hogyan alakult az életed, amelynek következtében foglalkozást váltottál?
1980-ban születtem Kiskunhalason. A kiskőrösi Wattay Szakmunkásképzőben végeztem el a szakmai tanulmányaimat, ahol bútor- és épületasztalosnak tanultam. Amikor 1997-ben elvégeztem az ipari iskolát, édesapám akkoriban kezdett bele az asztalosipari vállalkozásába. Itt voltam én is tanuló, édesapám mellett tanultam ki az asztalos szakmát. A szakmunkásvizsgát követően sorkatonai szolgálatomat töltöttem Kalocsán 1999-ig, ami annyiban volt különleges, hogy pont abban az időszakban lett hazánk a NATO tagja, és a koszovói NATO beavatkozás miatt magas harckészültségben állt az egységünk, ezért csak ritkán járhattunk haza. A leszerelést követően a családi faipari vállalkozásban kezdtem el dolgozni. Később a nagyobbik öcsém is csatlakozott hozzánk, és az ország minden részéről érkeztek megrendelések.
A faipar mellett a 2000-es évek elején kezdtünk bele a szőlő-, majd később a gyümölcstermelésbe is. Ahogyan növekedtek a művelt területeink, úgy álltunk át fokozatosan inkább a mezőgazdasági termelésre. Ma már csak édesapánk dolgozik a faiparban, mi, a gyermekei már gyakorlatilag csak a mezőgazdasággal foglalkozunk. Többnyire szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozunk, utóbbi főként meggy és bodza. Egy ideig működött egyszerre a faipar és a mezőgazdaság is, de néhány éve a két testvéremmel teljesen áttértünk a mezőgazdaságra. Szerencsére a családi viszonyok nem romlottak meg emiatt. A mezőgazdaságra való átállás első évei nagyon nehezek voltak, de most úgy látom, hogy kezd beérni a sok munka eredménye.
A sok változás, kockázatvállalás mellett hogyan alakult a családi életed?
2009 óta vagyok házas és családos ember, három csodálatos gyermekünk született. A legkisebb, Laura 7 hónapos, a legnagyobb, Zalán 8 éves, a középső, Kornél pedig 6 éves. Szerencsés embernek tartom magam, jó és szerető család vesz körül.
Köztudottá vált Kecelen, hogy szerepet vállalnál a helyi közéletben is. Hogyan alakult ez ki részedről?
A nemzeti gondolkodást mindig is a magaménak éreztem. A politikai attitűd nem áll messze tőlem, de azért sokat gondolkodtam rajta, hogy kell-e ez nekem. Úgy látom, hogy a jelenlegi országos politikai vezetés jó irányba viszi az országot. A vidéki Magyarország rendkívül sokat fejlődött a korábbi évtizedekhez képest, így láthatóan Kecelen is sok nagy tervet sikerült megvalósítania a jelenlegi vezetésnek. Azonban számos megoldandó feladat van még, amelyeknek a megvalósításában, megoldásában szívesen részt vennék a közeljövőben. Ezért döntöttem úgy, hogy képviselőjelöltként indulok a június 9-i önkormányzati választásokon Kecelen. Amennyiben a kedves keceli választópolgárok támogatnak, képviselőként is szeretnék aktívan tenni a városunkért.
