November 25-én ünnepélyes első miséjét tartotta Jéló Krisztián áldozópap a keceli Szentháromság-plébánián. Meghívott szónoknak Vass Huba atyát kérte fel, akiről úgy érzi, a Kecelen töltött diakónusi szolgálata alatt elég jól megismerte, és tapasztalatának köszönhetően iránymutatásokkal szolgálhat számára.
– Mindig is papnak készült?
– 2010-ben kaptam papi elhívásomat, ami nekem egyfajta kegyelmi élmény volt. Szemináriumba kerültem, majd két és fél év után saját döntésből eljöttem onnan, és a megszerzett diplomámmal nevelő lettem, de több más munkát is végeztem az évek során. Azonban soha nem kételkedtem abban, hogy az Úr engem elhívott, ahogy akkor fogalmaztam, az apostoli hivatásra. Azt gondoltam, más módon fogom őt szolgálni, de ahogy távolodtam a hivatásszerű élettől, egyre inkább hiányzott. Körülbelül két éve felerősödött bennem, hogy szeretnék visszatérni. Érsek úr bizalmat szavazott nekem, és egy tanévnyi szeminárium után megkezdtem Kecelen a diakónusi szolgálatot, november 13-tól pedig káplánként szolgálok.
– November 25-én volt a primíciája. Lelkileg milyen volt megélni?
– Nyár elején a diakónussá szentelésem során nagy öröm járt át, azt hittem, hogy a pappá szentelésemet is hasonlóképpen élem meg. Aztán teljesen más volt. Megrendítő élmény volt, amit nehéz szavakba önteni. Azt éltem meg: ki vagyok én, hogy itt állok, ki vagyok én, hogy pap lehetek? Ott áll az ember és azt érzi: az a misztérium, amiben most részesül, messze meghaladja a képességét, sőt, magát az emberi természetet, és méltatlannak érzi magát arra, ami vele történik. De egyáltalán nem negatív, inkább alázatos érzéssel töltött el. Valahol méltó ehhez a hivatáshoz, hogy az ember ezt nem tudja fölfogni, csak megrendülni tud ezelőtt a hittitok előtt.
– Hogyan készült az eseményre?
– Az, hogy nem a szemináriumban, hanem a keceli plébánián volt a diakónusi szolgálatom, nagyon sokat jelentett. Temettem, eskettem, kereszteltem, igeliturgiát végeztem több alkalommal. Ezért számomra az itteni szolgálat folyamatában való készület volt a papi életemre, mert olyan feladatokat végeztem, amit áldozópapként is ellátok. Úgyhogy ez nagy segítség volt nekem, de azért amikor a pap áldozatot mutat be, az más, az mégis egy lényegi változás, és még én is szokom ezt a helyzetet. Ugyanakkor úgy hiszem, hogy a sok élet- és lelki tapasztalat, amit összegyűjtöttem kanyargós életutam alatt, Isten kegyelmével az emberek javára fog válni, akiket az Úr rám bíz.
Szöveg: Kecel Média/Csenki Csaba
Fotók: Varga Eszter
Fotógaléria:
Fotók megtekintése (13 db kép)
-Hirdetés-
