Adventben minden egyes gyertya jelentést hordoz. A harmadik az örömé, ezt Nagy Veronika evangélikus lelkész gyújtotta meg az ünnep előestéjén.
Közös éneklést követően az advent jelképeiről beszélt: kiemelte a koszorú jelentőségét, mely a gyertyákat tartó-összefogó, a végtelent, az örökkévalóságot idéző formát mutat. A gyertyák az ellobbanó életet és Jézust jelképezik, aki életét adta áldozatul. A hétről hétre növekvő fény karácsonyra válik teljessé. Emlékeztetett rá: van olyan adventi koszorú is, amelynek a közepén is van egy, a többinél nagyobb gyertya, mely a mindenség középpontját, a Megváltót jelképezi. Ezt karácsony előestéjén gyújtják meg annak örömére, hogy a vigasztalan sötétségbe megérkezett a megígért, a várva várt Világ Világossága.
A lelki útravaló után Nagy Veronika lelkésznő meggyújtotta harmadik gyertyát, majd a közös záróimát követően a közösség tagjai forró tea és némi harapnivaló mellett beszélgettek.
Ádvent idején szembejön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…
Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.
Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és… egy másik, aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!
Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembejön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!
(Lukátsi Vilma: Ádvent idején)
Fotógaléria:
