Hat éve működik hivatalos szervezeti formában a Rászoruló Magyarokért Egyesület, akik a nehézségek ellenére sem adják fel és igyekeznek ott jótékonykodni, ahol csak tudnak. Szerencsére sok vállalkozó, illetve civil segítőjük akad, akiknek köszönhetően ott tudnak adományozni, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ha támogatnák munkájukat, megtehetik ruha-, tárgy-, és pénzadománnyal is.
A 2024-es esztendő végén Virág Tibort, az egyesület elnökét kértük meg, hogy összegezze évüket.
Kiknek segítettetek az idén, mely településekre jutottatok el?
2024-ben nem jutottunk el annyi helyre, mint 2023-ban. Sajnos nagyon kevés az állami támogatás, az nem elég a járműveink fenntartására sem, ha nem tudnánk más forrást találni, akkor az állami támogatás nem lenne elég semmire. Ennek ellenére, azért sok településre eljutottunk, sok mélyszegénységben élő családon, gyermeken segítettünk. Nagyon sok magánember támogatja a tevékenységünket, akik jellemzően nem anyagi, hanem inkább tárgyi eszközökkel: ruha, cipő, tartós élelmiszer, bútorok, játékok segítik munkánkat.
Hány főből áll a tagságotok, illetve mekkora a támogatói körötök jelenleg?
Tagságunk 10 főből áll, amit a törvény is előír a működéshez, de az önkénteseink száma egyre csak nő, akik az adományokat összeszedik, és aztán segítenek azok szétpakolásában, osztályozásában. A szétosztásoknál is mindig van segítségünk, de szoros kapcsolatunk van családsegítőkkel, akik ha kérnek valakinek, akkor közvetlen el is viszik a rászorulóknak, ezzel könnyítik a mi munkánkat. Vannak magánszemélyek és vállalkozások, akik támogatnak, de még sok támogató kellene, hogy az egyre jobban elszegényedőknek tudjunk segíteni, és akik segítséget kérnek, azokhoz eljussunk.
Milyen költségvetésből, hogyan gazdálkodtok?
Nagyon kevés költségvetésből gazdálkodunk, az állami támogatást megpróbáljuk beosztani a gépjárművek üzemeltetésére. Van olyan támogató, aki az mellett, hogy eljön segíteni, meg is tankolja a buszunkat, vagy olyan szerelő, aki megjavítja, de olyan is, aki minden osztásunkra hoz tartós élelmiszert, vagy savanyúságot, cukrot, lisztet, stb.
Sajnos egyre több a rászoruló, és egyre többet kell gondolkoznunk azon, hogyan oldjuk meg a segítséget, de eddig még senkinek sem mondtunk nemet, ha kellett egész nap telefonáltunk, hogy ki tud segíteni, és mindig találtunk is támogatót.
Van, amire szükségetek lenne a további eredményes működéshez?
Természetesen a mindennapokban az anyagi támogatás a legjobb egy ilyen egyesületnél, akik másokon próbálnak segíteni, hiszen minden pénzbe kerül. Ahhoz pedig sok pénz kell, hogy el tudjuk indulni valahova segíteni. Adományszámlánkra néha érkezik egy-egy anyagi támogatás, de mi nem vagyunk a 1353, ahol naponta folyamatosan érkezik a pénz és abból folyamatosan lehet tevékenykedni, de természetesen nem adjuk fel, és csináljuk. Ha már meg lehet szólítani az embereket, akkor megragadnám az alkalmat, hogy tegyenek rendet a szekrényeikben, és a felesleges ruháikat, cipőiket, amik csak a helyet foglalják, vagy azokat a műszaki cikkeket, amiket nem használnak, mert már a legújabb van helyette, adják oda nekünk, hogy segíteni tudjunk olyan mélyszegénységben élő embereknek, gyerekeknek, akik saját erőből soha nem tudnák megoldani.
Ha lakásokat, vagy házakat szeretnének kiüríteni, szívesen segítünk és eljuttatjuk azoknak a családoknak, akik kénytelenek egy szobában élni 4-5 generáció, mert nincs pénzük, lehetőségük berendezni másik szobát.
Hogyan értékelnéd a 2024-es esztendőt?
2024-ben közel 40.000 használható ruhát és 5.000 pár cipőt osztottunk ki, több helyen tartós élelmiszerrel támogattuk az éhezőket, tüzelővel segítettünk időseknek.
Nehéz anyagi helyzetben voltunk, mint minden civil szervezet, de mindig valahogyan valamit kitaláltunk és segítettünk, hiszen nekünk ez a legfontosabb.
Milyen ambíciókkal vágtok bele a következő évbe?
Ambícióból sokszor nagyon kevés van, de mindig valami előre lendít, új erőt ad, és csináljuk tovább. Egyre több a munka vele, egyre több adminisztrációt varrnak a nyakunkba, ami helyett inkább fát hordanánk az időseknek, vagy ruhát osztanánk, de ezt is meg kell csinálni. Azt látni, amikor valakin segítünk, és csillognak a szemek kinek az örömtől, kinek a köszönet könnyeitől kárpótol minket minden fáradságért. A legutolsó adományozásunk a legjobb példa: sokat jártunk Tiszaburán, az ország egyik legszegényebb településén, és már elég hidegek voltak, ahol azt láttuk, hogy a kicsi gyerekek, mezítlábas papucsban, és lyukas cipőben mennek az óvodába. Szereztem 300 pár kiscsizmát, ami béléssel volt ellátva, és odaadtuk a gyermekeknek télapókór. Azok a csillogó hálás de egyben büszke szemek megmutatták, hogy megéri csinálni, van aki horgászik szabadidejében, van aki vadászik és mondhatnám tovább, mi a Barátaimmal megyünk és ha tudunk segítünk.
Egy áldással zárnám:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Máté 22:37–39
Szöveg, fotók: Virág Tibor
Fotógaléria:
