Maszlikné Németh Gabriella, Kecel Város Önkormányzatának új pénzügyi osztályvezetője november 1-je óta tölti be ezt a felelősségteljes pozíciót. Nincs oka izgulni, hiszen több mint harminc éve dolgozik már a „hivatalban”, mindent és mindenkit nagyon jól ismer. Ismerjék most meg kicsit jobban őt is!
Az interjú a Keceli Hírek, 2025. novemberi számában jelent meg, a szöveget Csenki Csaba írta:
– Mikor és hogyan kezdődött pályája a hivatalban?
– 1992. december 1-jén kezdtem itt dolgozni – ez az első és egyetlen munkahelyem. Számítógépes rögzítőként kezdtem, amikor még kézzel kontíroztak, vagyis a beérkező számlákat és bizonylatokat elő kellett készíteni a könyvelésre, meghatározva, hova kerüljenek a nyilvántartásban. Még csak néhány éve zajlott az átállás a számítógépes könyvelésre, és én nagyon szerettem, hogy mindent az alapoktól megtanulhattam.
– Már korábban is pénzügyi területen képzelte el a jövőjét?
– Közgazdasági szakközépiskolába jártam, a mi szakunkon a programozás és a könyvelés együtt indult, és szerencsésnek érzem magam, hogy a végén a könyvelést választottam. Úgy érzem, jó döntésnek bizonyult, mert ezáltal jó irányba vitt az élet.
– Milyen volt az indulás a hivatalban, a kezdeti évek?
– Ahogy mondtam, akkoriban zajlott a fejlesztési folyamat, mely során áttértünk a gépi könyvelésre. Én voltam az, aki a kézzel kontírozott tételeket rögzítette a rendszerbe, ami nagyszerűnek bizonyult a továbbiakban, mert abból tanultam meg az államháztartási könyvelést is. Aztán voltam pénztáros és pénztárkönyvelő, később könyvelésvezető, majd osztályvezető-helyettes. A három évtized alatt három vezetővel dolgoztam, mindegyiküktől sokat tanultam, szakmailag és emberileg egyaránt. Most pedig rajtam a sor, hogy továbbvigyem azt a szemléletet, amit tőlük kaptam.
– Azt mondják, ez a szakma folyamatos tanulással jár. Hogyan sikerült mindezt összeegyeztetni a családdal?
– Mindig is tanultam munka mellett, így tulajdonképpen megszokták, de mindig úgy alakítottam a dolgokat, hogy a lehető legtöbbet legyek a családommal, és értékes időt töltsünk együtt. A mérlegképes könyvelői képesítést GYES alatt kezdtem el, aztán a diplomát már munka mellett szereztem meg. Családomnak sokat köszönhetek, hogy támogattak a tanulásban. Két gyermekem van, a fiam itt él és dolgozik Kecelen, CNC szakember, a lányom egyetemen tanul. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mellette mindig tanultam, de úgy gondolom, nem a hiányomat érezték, hanem a példámat látták: azt, hogy dolgozni és tanulni egyszerre is lehet. És ez szerintem sokat ér.
– Most már ön vezeti a pénzügyi osztályt. Miben változott a munkája az új beosztással?
– A pénzügyi osztály és az adócsoport is hozzám tartozik. Év elején egyeztetve a polgármesterrel, jegyzővel, intézményvezetőkkel, bizottságokkal elkészítem a költségvetési rendelet előterjesztését, majd negyedévente a rendelet módosításának előterjesztését. Én készítem a havi, negyedéves jelentéseket, statisztikákat, bevallásokat, év végén a beszámolót. Nagyobb a felelősség, de ugyanazzal a csapattal dolgozom, akikkel eddig is. A kollégáim nagyon ügyesek, naprakészek, jó velük együtt dolgozni. Az ember sok mindent el tud érni, ha megbízható csapat áll mögötte.
– Mit tart a legfontosabbnak vezetőként?
– A példamutatást és a következetességet. Ha rend van a munkámban, akkor a kollégáim is érzik a kereteket. Szerintem vezetőként is ugyanaz a legfontosabb, mint emberként: figyelni kell a másikra, és mindig elismerni a jó munkát. Ez tart össze egy csapatot, és végső soron az egész hivatalt is.
– A pénzügy világa sokszor száraznak tűnik. Mi az, amit ön mégis szeret benne?
– Szeretem, hogy minden logikus és átlátható. Jó érzés, amikor a számok a helyükre kerülnek, és minden stimmel. Ugyanakkor nemcsak a számokról szól ez a munka. A kollégákkal napi kapcsolatban vagyunk – emberek állnak minden adat mögött, és én ezt sosem felejtem el.
– Az elmúlt években rengeteg informatikai és jogszabályi változás történt a pénzügy területén. Ön hogy viszonyul az új dolgokhoz?
– Mindig szerettem tanulni, sosem féltem a változástól. Amikor új könyvelőprogramot vezettek be, általában én próbáltam ki először, és kidolgoztam a sablonokat a többieknek. Emlékszem, amikor 2018-ban elindult az ASP-könyvelőprogram, mindenki tartott attól, hogy most mi lesz. Akkor mindent végigpróbáltam, leírtam, mit hogyan kell csinálni, és abból dolgoztunk. Sőt, más önkormányzatoknak is segítettem az indulásban. Jó érzés volt, hogy számítottak rám.
– Van ideje kikapcsolódni a munka mellett?
– Igyekszem. Szeretek kertészkedni, sütögetni, a ház körül tenni-venni, kirándulni. Ezek kikapcsolnak. Én sosem tudok tétlenül ülni, de a kert/természet megnyugtat.
– Mit jelent önnek Kecel városa, ahol él és dolgozik?
– Én nagyon szeretem Kecelt, lokálpatrióta vagyok. Sokan mondják, hogy itt nem történik semmi, pedig szerintem épp ellenkezőleg. Egyre több a rendezvény, a kiállítás, a koncert. Szívesen elmegyek ezekre, akár a könyvtárba egy író-olvasó találkozóra, akár szabadtéri programokra. Jó látni, hogy mennyi minden történik, és hogy a város fejlődik. Az pedig külön jó érzés, hogy a munkámmal én is hozzá tudok tenni valamit a mindennapokhoz, a fejlődéshez.
Forrás: Kecel Média
