2025. november 28-án délután, a hagyományoknak megfelelően az első adventi alkalmat az „Életet az Éveknek” Nyugdíjas Klub tagjai szervezték Kaskantyún, melyért külön köszönetet mondott Újházi Zsolt polgármester. „Eljött az az időszak, amikor elkezdjük a felkészülést a karácsony méltó megünneplésére, Megváltónk eljövetelére, mely egy csodálatos ünnepe hitvilágunknak, ami a lelkünkről szól. Egy szép, csendes felkészülés arra, hogy szerettei körében mindenki meg tudja ünnepelni a karácsonyt” – e szavakkal nyitotta meg a rendezvényt a falu első embere, aki tartalmas, kellemes, családias hangulatban eltöltött adventi estéket kívánt a falu lakosságnak.
Majd Győrfi Csaba katolikus akolitus szólt az egybegyűltekhez: „Advent első gyertyáját meggyújtani olyan, mintha az év legsötétebb időszakában valaki halkan azt mondaná nekünk: „Ne féljetek, a fény úton van.” Ilyenkor megállunk egy percre, és mindannyian ugyanarra tekintünk: egyetlen apró lángra, amely mégis képes beragyogni a teret. Ez a láng a hitet jelenti – azt, hogy Isten nem hagyta el világunkat, nem hagyott minket magunkra, hanem közeledik hozzánk.
Reményik Sándor egy rövid, szép gondolatában ezt írja:
„A gyertyák csonkig égnek, s a fényük mégis ég. Mert több a világosság, egyetlen lángban még.”
Ez a versrészlet rólunk is szól. Gyakran érezzük, hogy az erőnk fogy, akár a csonkig égő gyertyáé. Elfáradunk a hétköznapok terhei között, elakadunk problémákban, csalódunk egymásban, és időnként önmagunkban is. Mégis: ahogy a gyertya utolsó centije is fényt ad, úgy a mi életünk is képes világítani – ha hagyjuk, hogy Isten jelenléte átjárja.
Advent nem a rohanás, nem a bevásárlólisták, nem az időhiány ünnepe. Advent a várakozásé és a felkészülésé. A csendé. A tisztulásé. A jóra irányuló apró döntéseké. A szereteté, amely néha sokkal hétköznapibb formában jelenik meg, mint gondolnánk: egy kedves szó, egy bocsánatkérés, egy kinyújtott kéz, egy megosztott sütemény vagy egy meghallgatott történet.
A gyertya lángja nem csak világít – melegít is. Ezért fontos, hogy ebben az időszakban ne csak fényt adjunk, hanem melegséget is. Mert van, akinek nem az anyagiak hiányoznak legjobban, hanem az, hogy valaki figyeljen rá. Van, akinek egyetlen mosoly, egy rövid beszélgetés több ünnepet ad, mint bármilyen ajándék. Hiszünk abban, hogy a sötét napok mögött ott az Isten szeretetének fénye. Hiszünk abban, hogy ami bennünk megtört, az gyógyulhat, hogy a közösségünk, családjaink, kapcsolataink újra tudnak épülni.
Ahogy a próféta mondja: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” Ez a világosság nem kívülről jön először, hanem belülről. Isten a szívünk mélyén kezdi el meggyújtani az első gyertyát, és onnan terjed tovább.
Kedves Testvérek! Amikor mindjárt meggyújtjuk advent első gyertyáját – ne csak nézzük a fényt, hanem engedjük, hogy megszólítson minket. Kérjük Istent, hogy tegyen bennünket világossággá ebben a faluban, ebben a közösségben, hogy ahol sötétség van, mi vigyünk fényt; ahol hidegség, mi hozzunk melegséget; ahol bizonytalanság, mi legyünk a piciny kis hitünknek hordozói.
Legyen ez az advent olyan időszak, amikor nemcsak a gyertyák gyúlnak meg, hanem mi magunk is – szeretetben, hitben, békességben. Ezekkel a gondolatokkal induljunk el adventi időszakunkra és érkezzünk majd meg egy pár hét múlva karácsony ünnepére!”
Ezt követően megáldotta az adventi koszorút, majd a nyugdíjasok verses-dalos műsora következett.
„Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk ajtaján. Egy várakozással, örömmel, és felkészüléssel teli időszak közeledik, amikor átértékelhetjük a családdal, a közösséggel való összetartozás erejét, amikor mindannyian Jézus születését várjuk. A lelki nagytakarítás, megtisztulás és megbékélés időszaka ez” – ezekkel a gondolatokkal vezette fel a nyugdíjasok ünnepi műsorát Torgyik Józsefné, a klub vezetője.
Almási Mihályné: Adventi csendben
Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.
Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.
Műsoruk végén a közönség velük együtt énekelhette Pintér Béla: Gyere el a jászolhoz c. dalát.
Az általános iskolás gyerekek, pedagógusaikkal közösen énekelték el az Adventi hírnök első versszakát, majd a koszorún lángra lobbant a hit gyertyája, melyet Győrfi Csaba gyújtott meg.
A falubelieket forró teával, forralt borral, zsíros kenyérrel és süteményekkel vendégelte meg a nyugdíjas klub. Az esemény kellemes hangulatban telt, jó lehetőséget teremtett a közösség építésére.
Fotógaléria:
