Akasztón a nyáron nem csak a keret alakult át, hanem hosszú idő után egy új osztályban, a vármegyei másodosztályban kellett elkezdeni a labdarúgóknak az új szezont. Hosszú idő után volt kieső az előző idényben a vármegyei első osztályban. Így az utolsó Akasztó a vármegye kettes bajnokságban indult a 2025-2026-os szezonban. Ez azonban nem törte meg az akasztóiakat. Ugyanis a keret viszonylag hamar összeállt, és az ősz végére az első helyre futott be a csapat. 7 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség volt a mérlege az Akasztónak ősszel. Az együttes vezetőedzőjével Szrenkó Istvánnal beszélgettem az elmúlt fél szezonról.
Új helyzet állt fent Akasztón a nyáron. Hogyan indult meg a felkészülés? Mik voltak a célok a vármegyei másodosztályra nézve?
– A vármegyei első osztályból kiestünk. Egy új szituáció állt fent, a vármegye kettes indulással. A maradék fiatal játékos, akik már a vármegyei egyben is játszottak, plusz a megye hármas játékosok közül elvállalták többen, velük kezdtük meg a felkészülést. Nehéz volt az eleje. Szinte minden játékos volt játékosom még anno az ifjúsági csapatban, vagy éppen U13-ban. Szinte egyetlen egy játékos volt, akivel nem fociztam vagy nem volt játékosom a Horváth Ádám, de mindenkit ismertem. Viszont a legnagyobb gondom az volt, hogy mit tudok kihozni a játékos állományból. Fiatalság, bolondság volt ugye. A vármegyei hármat pedig fel kellett építeni egy megye kettes szintre. Ez sem megy egyik napról a másikra. Megint mondhatom azt, hogy szokás szerint Akasztón egy új csapatot kellett építeni. Mivel ismertem a játékosokat tudtam, hogy sok mindent ki lehet belőlük hozni. Tudtam, hogy egyénileg jó futballisták vannak a csapatban. Plusz egy jó közösséget tudnak alkotni. Össze kellett gyúrni őket a fiatalokkal. Én úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült. Kellett hozzájuk még egy-két idősebb és rutinosabb játékos. Vincze Dezső maradt Akasztón a vármegyei egyes csapatból, illetve a Boldizsár Csabát nyáron rá tudtam venni arra, hogy igazoljon Akasztóra.
Hogyan álltatok bele ennek fényében a bajnokságba?
– Úgy álltunk neki a bajnokságnak, hogy próbáljunk meg minél jobb eredményt elérni. Meglátjuk, hogy az első hat forduló után hogyan fogunk állni. Még ráteszünk egy lapáttal, vagy megpróbáljuk a vármegyei kettőben a biztos középmezőnybe beletenni magunkat. Szerencsére jól jöttek ki a dolgok. Rengeteg körbeverés volt. Úgy érzem, hogy az első hat fordulóban, plusz az alapozást is idevéve kezdett egy olyan játék kialakulni, ami kellett ahhoz, hogy az utolsó öt fordulóban már nagyon sok minden kijöjjön, amit edzéseken gyakoroltunk. Azt láttam a játékosokon, hogy elkezdtek hinni benne, hogy komolyabb eredmény is születhet.
Új vezető is érkezett a csapathoz ha jól tudom?
– Vezetőségünk változott. Beszedics László lett a mindenesünk. Sok mindent megtett a csapatért. Úgy érzem, hogy most a Laci összekapta Akasztón a futballéletet és azt gondolom, hogy jó irányba indult el ez a dolog, amit nagyban köszönhetünk neki is.
Másként kellett készülni a vármegyei kettes bajnokságra?
– Meg kellett szoknunk nekünk ezt a vármegye kettőt. Meg kellett érteni a vármegye egyes játékosoknak, akik maradtak, hogy a vármegye kettőben sokkal többet van a labda a levegőben, mint a földön a vármegyei első osztályban. Viszont a vármegye hármasokat pedig fel kellett készíteni arra, hogy sokkal többet lesz a labda a földön, mint a levegőben. Az elején ebből voltak gondjaink, az első pár mérkőzésen. A csapaton láttam mindig a fejlődést. Meccsről-meccsre, ahogyan haladtunk előre a bajnokságban igazodtunk a szezonhoz. Jó ellenfelekkel kezdtünk és jó csapatokkal játszottunk. A jó csapatok ellen is egyre jobban visszaláttam azokat a dolgokat, amiket elképzeltünk.
Rengeteget beszélgetek a csapattal a taktikai dolgokról. Nagyon sokszor megkérdezem a csapat véleményét is, hogy ők mit szólnak hozzá. Nem akarok olyan elvárást eléjük rakni, amit a pályán nem tudnak teljesíteni, vagy én akarom túlteljesíttetni őket. Kicsit nekem is lentebb kellett vinnem a vármegye egyes követelményekből, mivel egy osztállyal alacsonyabban vagyunk, így azokat nem rakhattam rájuk.
Hogyan néz ki szerinted a mostani vármegyei másodosztályú mezőny?
– A vármegye kettes bajnokságban én úgy gondolom, hogy sok jó csapat van. Véleményem, hogy ezek a vármegye kettes együttesek, ha normálisan edzenének, nagyon sok vármegyei egyes csapattal felvennék a versenyt. Persze itt az edzéslátogatottság beleszól, vannak olyan csapatok gondolom, akik nem tudnának utánpótlást biztosítani, vagy az utazással több plusz pénzt kiadni. De én úgy gondolom, hogy nagyon jó csapatok vannak a vármegyei másodosztályban. Látszik, hogy összeszokottak. Egy Dunagyöngye Szeremle, Lakitelek, Nyárlőrinc, Kerekegyháza, Kunszállás, ők úgy gondolom, hogy olyan gárdák, akik ha megvolna a lehetőség előttük és nem kellene nekik a vármegyei kettőben futballozni, vagy tudnák vállalni a vármegyei egyet, akkor sok csapat orra alá borsot tudnának törni.
Őszi szezonról általánosságban mi a véleményed?
– Örülök neki, hogy rengeteg akasztói játékosunk van. Külön öröm számomra, hogy a csapatnál nem voltak sértődések, mindenki megértett mindent. Mindenki elfogadta a helyzetet. Mi meg is beszéljük azt, hogy igenis mi legyen a célunk. A csapat mindig egyöntetűleg elmondja a véleményét. Nem lehet azt mondani, hogy bárki is mást állít. Győzni kell minden meccsen. Most még benne vagyunk a kupában is. Megkérdeztem a csapatot, azt kérték a játékosok, hogy vegyük komolyan mind a kettőt, ne engedjük el a kupát sem. Próbáljunk meg ott is jól szerepelni és a bajnokságban is.
Elégedett vagyok, hiszen olyan csapatok ellen játszottunk, akik évek óta együtt játszanak. Nem ismertünk senkit. Nagyon régen volt az mikor mi játszottunk Kunszállással, Nemesnádudvarral. Nem ismertük az erőviszonyokat. Van hiányérzetem, de összességében az ősz második felére kijöttek azok a dolgok, amiket csináltunk, és amiért csináltuk. Én büszke vagyok a srácokra. Akasztón a szurkolók közül sokan nem várták ezt az eredményt még a vezetőségből sem. Én hittem a játékosokban, ők hittek bennem.
Pozitív és negatív mérkőzésekből említenél párat?
Kerekegyházán kezdett a csapat egy gólzáporos meccsen, vereséggel.
– Ide hozhatnám még a Kerekegyháza elleni meccset is, de mégsem teszem. Mert az volt az első bajnoki meccsünk, nagyon kicsi pályán játszottunk. Ott sok minden nem feküdt nekünk. Nem játszottunk alárendelt szerepet, jól is futballoztunk. Az ellenfél rúgott négyet, mi hármat. Három rúgott góllal idegenben nem tudtunk győzni. De ott sok mindent befolyásolt a kispálya, sok mindenkinél.
A Dusnoki mérkőzés volt a leggyengébb találkozó az edző szerint ősszel.
– A Dusnoki meccset hoznám fel, ahol rúgtunk egy tanítani való gólt a meccs elején. Majd belefásultunk a játékba. Aludtunk a pályán, azt hittük, ha a harmadik percben rúgunk egy gólt, akkor minden arany. Nem akartunk futni, nem voltak meg a csapategységek közötti mozgások. Nem volt fegyelem a pályán és taktika sem. Igazából ott szaladtunk vakon. Nálam az egy akaratgyenge futball volt. Ez volt nálam a leggyengébb mérkőzésünk az ősszel.
A Dusnoki vereséget követően volt beszélgetés a játékosokkal és egy küzdelmes meccsen rá egy hétre győzni tudott az Akasztó a Nemesnádudvar ellen.
– A Dusnok elleni találkozó után el kellett beszélgetni a játékosokkal. Én úgy érzem fejben voltak gondok a dusnoki meccs után. Sokat beszélgettünk a játékosokkal. Szerencsére jó felé fordult a mérleg nyelve. Megértették, hogy mit akarok mondani, hogy ez nem szidás, nem akarom bántani őket, de még egyszer így ne álljunk bele egy mérkőzésbe. Nagyon fontos volt az is, hogy szinte minden meccsen kijött az, hogy jó erőben vagyunk és az utolsó húsz percben is bírjuk erővel. Plusz a Nemesnádudvar elleni találkozón ki kellett venni a csapatukból egy-két játékost ahhoz, hogy ne tudjanak úgy focizni és ne tudják azt a futballt csinálni, amit mondjuk szerettek volna. Természetesen ilyenkor már az ember tud olyan dolgokat a csapatokról több forrásból, hogy tudjon egy kis taktikát is belevinni a mérkőzésbe. Készültünk az ellenfélből, tudtuk, hogy ki az az egy-két játékos, akit ki kell venni. Úgy érzem, hogy hellyel-közzel meg is oldották a srácok. De még egyszer mondom a kulcsa sok mérkőzésünknek az volt, hogy jó erőben van a csapat.
Két döntetlen csúszott be. Akkortájt a szezon elején több tizenegyest is kapott az ellenfél az Akasztó elleni mérkőzéseken.
– Volt két döntetlenünk idegenben Kunszálláson és Lakiteleken. Kunszálláson rengeteg hiba volt mind a két csapatnál. Fújt a szél, tizenegyes párbaj volt. A végén ott voltak a helyzeteink, rúgtunk kapufát. Megnyerhettük volna a mérkőzést, de az egy igazságos döntetlen volt. Lakiteleken az első félidő a miénk volt, a második az övék, így az is egy igazságos döntetlen volt szerintem. Ezekről a meccsekről még azt tudnám elmondani, hogy nagyon sokat beszélgettem akkortájt a védelemmel, mivel sok tizenegyest kaptunk az elején. Az ősz végére már nem jöttek ezek a fölösleges faultok, amik akkor voltak a védelemben. Az elején nagyon sok tizenegyest kaptunk, mármint fújtak be ellenünk, ami kicsit elkeserített. Főleg olyan szituációk miatt mikor például alapvonalon kint a labda, az ellenfél játékosa háttal van a kapunknak, örül, hogy bent tudja tartani a labdát és fellöktük. Ezek egyik osztályban sem férnek bele. Ott voltak gondok, mivel Lakitelken, így lett 1-1 a mérkőzés. Kunszállás szintén így lett döntetlen.
Nagyszerű győzelem a Nyárlőrinc ellen.
– Pozitívumoknál egyértelmű, hogy először az első hazai meccsünket említeném a Nyárlőrinc ellenit. Ott vesztett állásból fordítani tudtunk. Ott látszott az, hogy a fiúk mindent beletettek, a szívüket, lelküket kivitték a pályára. Két góllal is vezetett már a Nyárlőrinc és meg tudtuk fordítani. Úgy gondolom, hogy nagyon sok szurkolót megörvendeztettünk vele. Sokan jól érezték magukat kint, ez volt az első hazai mérkőzésünk, tele akasztóival. Jó volt látni ennyi akasztói embert kint a meccsen. Egy nagyon jó nyárlőrinci csapat ellen játszottunk, akik bárkinek a dolgát óriásian meg tudják nehezíteni. Ők úgy gondolom akkor még nem voltak úgy leedzve és ott belátásom szerint a 70. perc után elfogyott az oxigén. Utána a magunk javára tudtuk fordítani a mérkőzést.
Az addigi listavezető Dunagyöngye Szeremle elleni rangadón is három pontot szerzett a csapat.
– A Dunagyöngye Szeremle elleni találkozót is meg kell említsem. Ott 2-1-re győzni tudtunk. Az egy igazi férfias meccs volt és taktikus is. Nagyon kevés hibával játszottunk, az ellenfél a mi játékunknak nem találta az ellenszerét. Jó időben rúgtuk a góljainkat. Az első félidőben megszereztük a vezetést, majd utána a másodikban kiegyenlített a Szeremle. Utána jöttek is ránk, meg akarták szerezni a győzelmet. Hozzáteszem addig már játszottak három második helyezettel, ha jól számoltam. Nálam mindig a számok dominálnak és a nagy számok törvénye alapján ki kell, hogy kapjanak egyszer, ahogy telt az idő 1-1-es állásnál. Úgy érzem egyre többet hibázott a hazai csapat. Több rossz passzuk, beadásuk volt. Egy nagyon jó kontrából el tudtunk menni. Egy edzésen begyakorolt figura után tudtuk a vezető gólt megszerezni. Nekem többet ért egyénileg az a győzelem, nem azért mert az első helyezettet vertük meg, hanem azért mert egy olyan dolgot láttam vissza, amit edzésen gyakoroltunk hétről-hétre. Ehhez kellett majdnem egy fél szezon, hogy ki tudjon jönni és meglegyenek azok a mozgások és kommunikáció, aminek meg kell lennie.
Az őszi utolsó fordulóban gólfesztivált rendezett az Akasztó, hiszen 8-1-re győztek a Kunszentmiklós ellen.
– Az utolsó mérkőzésünk azt gondolom megérdemelt volt, az a nyolc gól is. Nagyon sokan nem látják azt, hogy mi van az öltözőn belül, de akkor nagyon jó volt akasztóinak lenni és a csapat edzőjének is. Nagyszerű volt abba az öltözőbe bemenni. Én láttam azt is mikor elkeseredettség és tanácstalanság van. Nekünk a tavalyi szezonunkban ez volt. Most végtelen öröm és boldogság, büszkeség volt a játékosokban, ezt öröm volt látni.
Kiket emelnél ki a csapatból az őszi teljesítménye alapján?
Mindkét kapusunk szenzációs volt. Németh Zsolti a Szeremle elleni mérkőzésen megsérült, de úgy gondolom, hogy ő tavaszra helyrejön, meg is lett műtve. Gombár Roland nagyon jól helytállt, ha kellett egyedül is. Mindkét kapusunk előtt le a kalappal, becsületesen végigcsinálták a szezont. A védelemmel az elején voltak gondjaim. Innen a Borsik Dánielt emelném ki. Ő nagyon sokat hozzátett belső védőként. Főleg úgy, hogy nagyon sokszor belső védő hiánnyal szenvedtünk. Rengeteg sérültünk volt. Középpályán volt több jó teljesítményünk is, de én az utolsó öt-hat meccs miatt, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az első három meccs kivételével kiemelném Szabó Norbertet. Ő volt szerintem a csapatunk motorja. Azt a futómennyiséget, ütközést, fejpárbajt, amit ő megvívott, elől-hátul megjelent, folyamatosan ott volt. Ő nagyon sokat hozzátett a mérkőzéseinkhez. Palla Lajos rutinjával szintén csapatunk egyik motorja volt. A két csatárunk Boldizsár Csaba, aki a fejes góljaival és hatalmas találataival, valamint Suhajda Gergely négy és hat góljaival egy meccsen. Mind a ketten olyan mérkőzéseken vették föl a vezér szerepét, amikor bajban voltunk, vagy hátrányban, vagy villanni kellett egy óriásit és azzal megnyertük a mérkőzést. Természetesen a bajnokság elején a Varga Barni, Szabó Szilveszter góljai nagyon kellettek ahhoz, hogy ott is pontot, pontokat tudtunk szerezni a meccseken. Az volt a jó, hogy minden találkozón volt két-három olyan ember, aki egy pluszt hozzá tudott tenni.
Tavaszi célok, felkészülési tervek?
– Január 31-én a Kunszállással játszunk edzőmeccset itthon, de le vannak már kötve további felkészülési találkozók. Többek között a Soltvadkert vármegyei egyes és hármas csapatával is. Az én véleményem az volt, hogy én mind a kettő fronton szeretnék normálisan szerepelni és nem feladni egyiket vagy másikat. Ezt nem mondtam el a játékosoknak, de amikor megkérdeztem ezt, ők is ezen a véleményen voltak. A játékosok és az edző céljai ezek. A vezetőség minél jobb eredményt vár el tőlünk. Főleg így, hogy elsők lettünk, de a vezetőséggel még az utolsó két bajnoki forduló előtt beszélve, szerették volna, hogy a dobogón legyünk. Folyamatosan ez a cél. Minél több nézőt vonzunk ki a pályára, minél több akasztói játékost be tudjunk építeni. Minél több olyan meccs legyen, ami az utolsó két-három évben még a vármegyei egyben sem volt. Ami hangulatok voltak a meccsek után, hogy itt marad vagy 40-50 szurkoló és még tizenegy órakor is szól kint a pályán a zene. Nagyon várom azt, hogy ugyanúgy kijönnek majd a szurkolóink. Ugyanúgy a vezetőség mellénk áll, mint ahogyan idáig, sőt még egy kicsit jobban is, ha van rá lehetőség. Legyünk minél többen a mérkőzéseken, örüljünk annak a sok akasztói srácnak és örüljünk annak, hogy Akasztón ennyien szeretnek focizni. Mikor egy bajnokság első helyezettje vagy, én úgy gondolom, hogy annak bárhol örülni kell osztálytól függetlenül. Ha a tabellára is nézünk izgalmas lesz a tavasz. Sok olyan mérkőzésünk lesz, ami egy ki-ki összecsapás. Sok olyan csapat jön majd hozzánk, ahol kicsi volt a pálya gondolok Kunszállásra, Kerekegyházára. Nálunk nagyobb pálya van. Jön egy Dusnok és az utolsó előtti fordulóban majd a Dunagyöngye Szeremle. Izgalmas lesz az biztos. Nagyon sok múlik majd a játékosok hozzáállásán. Ha így beleteszik magukat és tudunk egy jó téli alapozást csinálni, akkor szép eredményeket érhetünk el. Az időjárás úgy gondolom nem fog beleszólni. De ott van a műfüves pályánk, amin tudunk edzeni, minden adott ahhoz, hogy a szezon végén is ott legyünk a dobogón.
