Évek óta nem látott havazás borította be a tájat, fehér takaróval vonva be a Kolon-tó vidékét és a Páhi-réteket. A hó nemcsak látványában különleges, hanem igazi kincs is: régóta várt csapadék, amely életet jelent a homokhátság szomjazó élővilágának. A fagyos reggeleken a nádasok, rétek és befagyott vizek olyan arcukat mutatják, amelyet talán csak kevesen láthattak eddig – ezeket a ritka pillanatokat örökítették meg Biró Csaba és Morvai Edina felvételei is.
A hóval borított puszta azonban nemcsak mesevilág, hanem menedék is. A bokrok alatt, a fák ágai között, a befagyott táj rejtekében madarak és emlősök húzzák meg magukat, próbálva átvészelni az év legnehezebb időszakát. A hidegben a táplálék megszerzése különösen nehéz, ezért minden fölösleges mozdulat, minden menekülés energiát emészt fel – olyat, amelyet ilyenkor szinte lehetetlen pótolni. Egy-egy felriasztás, egy új búvóhely keresése akár a túlélés esélyeit is csökkentheti.
Éppen ezért fontos, hogy a téli örömök hajszolása – mint a szánkózás, korcsolyázás, játék a hóban – ne a védett természeti területeken történjenek. A Kiskunság téli szépségeiben gyönyörködni kiváltság, de felelősség is: ilyenkor az élővilág nyugalma élvez elsőbbséget. Ha hagyjuk, hogy a táj csendje megmaradjon, nemcsak a természetnek teszünk jót, hanem annak a különleges hangulatnak is, amely miatt ez a havas Kiskunság most annyira varázslatos.
Forrás, képek, bejegyzés: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
