Mitől működik?
Mármint a szüreti felvonulás Bócsán…
Többek egybehangzó állítása szerint az egyik legfergetegesebb és legsokoldalúbb szüreti felvonulás a bócsai.
Pedig nincs semmi sallang: feldíszítik a járművet, felöltöznek, összejönnek, végigvonulnak a falun, esznek-isznak-mulatnak, a szüreti bálban még rátesznek egy lapáttal, majd hazamennek.
Ennyi az egész…
Ennyi az egész???
„Legyen üdvözölve mindenki, ki ide eljött,
Bizonysága annak, hogy az esze megjött.
Én vagyok a kisbíró, remélem, ez látszik,
Ki a dobverővel vígan hadonászik…”
Így kezdte Kovács Nándor kisbíró a beköszönést a lassan nagykorúvá váló szüreti felvonuláson. Mert közeledünk a 18. alkalomhoz — ahogy Szőke-Tóth Mihály polgármester beszédében a kezdet óta eltelt évekre utalt. A tömeg a szervezők szerint is hatalmas volt. Mondhatni: némelykor beláthatatlan. (Bizonyára Hadfi Szilviuszék zenés ébresztője is hatott!) A közel hetven jármű, a lovasok, a kínáló-vendéglátók, a gyalogos nézelődők, az autóbusszal érkező és adott helyen becsatlakozó vendégek becsült száma szerint 1.500 – 2.000 főre saccolják a résztvevők számát.
Az első köszöntés után így indult a nyitótánc:
„Na de fel van itten sorakozva polgármester úr és szépséges párja,
Aki a táncot már nagyon várja.
A jegyző úr és a képviselő testület,
Akik intézik a falusi ügyeket.
Van itt traktor, csettegő, szekér meg kocsi,
Néhány marha, szamár meg csacsi.
A részeg disznókról szót se említek,
Mert még józanok, és tőlük félek.”
Mitől működik ez?
Ha megkérdezzük a résztvevőket, mindenki mást mond. Az első néhány szempont azonban mindenkinél a szeretet, a szíves vendéglátás és a szervezettség volt. No meg a még mindig élő néphagyomány. Hallgassunk csak bele a kisbíró strófáiba!
„Tisztelt falu népe,
Hirdetményt mondok jeligére.
Aki okot adott rája,
Magát a versemben megtalálja.
De harag ebből ne legyen,
Inkább velünk együtt nevessen.”
Volt is min nevetnie annak, aki odafigyelt! A pletykák, a tréfás történetek, a szerencsés kimenetelű balesetek mellett helyet kaptak a párosító, de akár az elmarasztaló rigmusok is.
„Lakodalmak hosszú sora is volt a nyáron,
Alig győztem csodálkozni az arákon.
Kilenc lagzi régen volt már minálunk,
Rajta fiatalok, újabbakat várunk.
Ezúton is üzenem az új pároknak,
Hogy a gólyára ne várjanak,
Inkább mindent maguk csináljanak.”
A fiatalok bizony kitettek magukért, hiszen nagy számban jelentek meg a felvonuláson.
A szervezők nagyon ügyeltek arra is, hogy ne történjen baleset. Az induláskor kiosztott lapokon közölték a szabályokat és felhívták a figyelmet a sofőrök alkoholtilalmára.
A menetet mindenesetre mentő zárta — de dolga nem igazán akadt.
A felvonulás közben izgalmas fotótémát jelentettek az arcok. A tánc önfeledt pillanatai és a nótázás különös jókedvet varázsolt Bócsára. A feldíszített csodajárműveket pedig csézák és a soltvadkerti Vágó István hatos fogata vezette fel, különösen a sokat látott idős emberek nagy örömére.
Külön attrakció volt az itt tanuló amerikai diákok ismételt látogatása, akiket a polgármester és Kovács Nikoletta köszöntött angolul. Nekik ez az országjáró túra egyik fontos megállója. A törökbálinti „Vidám Romák” pedig újra elfoglalták kocsijukat, Kiskopárdi Lajos traktora vontatmányaként. Ők aztán bekapcsolódtak az éneklésbe is. Aztán 2 romanóta eléneklése után visszakerült a mikrofon a Szamosi Zenekarhoz, azaz Sztojka Zsoltihoz. Ő ugyanezeket rögtön anyanyelvén, azaz lovári nyelven is eldanolta.
Hátrébb egy másik kocsin Tóth Janiék húzták, emellett számos társaságnak megvolt a „maga zenésze”.
Aztán szerepelt a sport is:
„A lelkes szurkolói gárda
A hazai gólokat nagyon várja.
Új lett az edzőjük is, aki először azt találta,
Hogy a csapat állóképességét stabilizálja.
És ha beválik az új taktika, ami így szól:
Balhátvéd felszalad a jobb szélen, középre passzol,
Ludas kicselezi saját magát, de a labda mégis továbbgurul,
Ott érkezik Benkő középen, aki bevágja.”
Kényszerű leállás üdüléssel
A madárinfluenza nem hagyta ki Bócsát sem. Viszont nem sokat búsultak a tanyasiak: „Végre elmentünk az urammal megáztatni magunkat. Meg még egyebekre…” — vallotta be egy érettebb asszony, nem kis örömmel az arcán. A kisbíró így verselt erről:
„Csendesek lettek a tanyák,
nem lehetett érezni az ólak szagát.
Unatkoztak a gazdák, nem volt mit csinálni,
Elkezdtek hát wellnessbe járni.
Vidéki ember vacsoránál hatszor repetázott,
Félemelet hallotta éjjel, ahogy kínozták a gázok.”
Nem jöhetett volna létre…
„Köszönetet mondunk a szorgos kezeknek,
Kik a mai napért oly sokat tettek.
Emelem poharam Bócsa népére,
Bőven szaporodjon a jövő esztendőre.”
Mindez pedig vonatkozzék mindenkire, aki közreműködött a nagy eseményen. Jövőre ugyanitt!
Káposzta Lajos
