Különleges kiállítással fogadott a gangon második beszélgetésünkkor a bócsai citerás,
Nagy Biri László: egy nagy asztalra régi citerákat tett ki. A 60-80 éves hangszereket még nagyapja, Nagy Biri János István gyűjtötte és használta. Szeretettel mutatta be a hangszereket: „Ezt itt saját kezűleg készítette valami szétbontott bútorból, és ő maga játszott is rajta. Ez pedig a lófejes citerája, amit egy ismerőse készített neki. A lófejeket ő maga faragta ki a juhász bicskájával és felrakta a már kész citerára. Ezen meg itt dátum is van: 1942. december 13. A többi máshonnan került hozzá, de mind muzsikált rajta. 1990-ben halt meg, jól ismertem.”
-Úgy tudom, hogy a citera korábban egyéni hangszer volt. Mindenki maga játszott az otthonában, és ritkán jöttek össze hangszeresek.
-Igen, a citerazenekar, mint olyan viszonylag új műfaj: az 1950-es években jelent meg. Lévén minden citera egyéni készítésű volt, mindegyik egy kicsit másképp szólt és együtt hamisak lettek volna. Csak amikor megindult a hangszer „sorozatgyártása”, akkor lehetett ebben gondolkodni.
-Tehát akkor Bócsán sem „összehordott citerákból” alakult a zenekar?
-Fiatalon már összejártunk páran zenélni, de ahányan voltunk, annyiféle hangon szólt a sok hangszer. Aztán — MHSZ tagként — éppen lőgyakorlatoztunk a parkerdőnél, ahol Balázs Ferenc megtudta, hogy mi zenélgetünk. Az első citerákat aztán az ő segítségével készíttették el azzal, hogy ez a mindenkor működő citera zenekaré lesz. Itt kell megemlítenem, hogy a Szőlőskert Szakszövetkezet, személyesen Balogh Lajos elnök, sokat segített. Például amikor autóbusz kellett, azonnal adott. Az óvodánál lévő szolgálati lakás pedig kiváló próbahelyként szolgált.
-Kik voltak még, akik segítették az első lépéseket?
-Csábi István iskolaigazgatót kell megemlíteni először is: az ő keze alatt népdalkörként működött a csapat az 1980-as években. Aztán Harczos Károly kiskőrösi tanáremberről is essen szó: ő átjárt Bócsára a 80-as évek közepén és így foglakozott a dalkörrel. Sokat tett az ízlés- és műsor formálásban, mivel nem mindegy, hogy népdalt vagy műdalt énekelünk egy-egy dalcsokorban.
-Tudunk eredeti bócsai népdalokról?
-Bócsai népdal valójában nincs. Lévén az itteni lakosság több helyről vándorolt ide, a dalok is több helyről származnak. Mi például Jászberény környékéről vándoroltunk ide, innen a ragadványnévként jött „birinyi”, azaz Biri családnév.
-Hogy áll össze a műsor a fellépésre?
-A dalcsokor összeállítása sok mindentől függ. Mindenképp mérvadó az, hogy kik zenélnek. Az én fiatal csapatom esetében temperamentumos muzsikát játszunk: gyorsat, erőteljest. Az idegenforgalmi fellépésnél, pláne ha külföldinek játszunk, a szöveget nem is mindig értik. Amivel hatást tudunk ilyenkor elérni, az a temperamentum, a jó hangulat. Itt jegyzem meg, hogy a népdaléneklésbe bele kell születni, illetve az ilyen közös muzsikálásokon bele kell nőni! Adott népdalnál az sem mindegy, hogy milyen nyelvjárásban szólaltatjuk meg. De ha ő-zünk, vagy í-zünk, az legyen következetes, ahogy ezt ott, azon a tájon éneklik!
Káposzta Lajos
