Sokan gondolják úgy, hogy a betlehemi istálló csendje és egyben ünnepélyessége egy tanyasi kistemplomban kerül legközelebb a szívekhez., Ezért is telik meg a kisbócsai Szentkereszt templom évről évre a karácsonyesti (na jó: 18 órakor kezdődik) misére.
A mintegy 100 embernek csak a fele helybéli. A többiek elszármazottak, vagy egyszerűen Bócsa-barátok. Mezei Ferenc tázlár-bócsai plébános szentbeszéde sok szívbe hozta el idén is karácsony üzenetét.
„Venite, venite, Emmanuel! —Jöjj el, Emmánuel!” Számára is, mint sokaknak, szent misztérium, azaz titok, hogy Isten miért ily módon küldte el szent fiát az emberek közé.
A karácsonyi történet a hit példája: a pásztorok, a bölcsek és maga Heródes is elhiszi, ami történik és ami történni fog.
Ferenc pápa így fogalmazott a magyar püspöki kar látogatásakor a közel kétezer éves események kapcsán: „A fény ma is keletről jön. Latinul a lux. Nyugatról pedig nem a lux, hanem csak a lux-us.” A szójátékot folytathatjuk „fény-fényreklám-fényjáték” vagy éppen a „fény-fényezés-fényűzés” szófüzérrel… A lényeg, hogy a hit nélkül elveszti a karácsony a lényegét és a lelki üzenetét.
A szentmise alatt Lenthár Dezső kántor szolgált. A szertartás végén ideillő verssel búcsúzott a plébános. Az ünneplő gyülekezet pedig odajárult a kisbócsai betlehemhez, hogy mindenki elmondhassa saját karácsonyi imáját a Szent Család előtt.
Káposzta Lajos
