Nem túlzás, ha azt mondjuk: Bócsa a dutrások fellegvára. Ez az 50-es évektől a 70-es évek közepéig nagy szériában gyártott magyar traktor még mindig kedvelt községünkben és környékén. Bócsán immár ötödik alkalommal rendezték meg a Dutra találkozót, melynek ezúttal a Vincze Lovarda adott otthont. A felvonuláson több tucat traktor és más veterán jármű vett részt. Összesen végül mintegy 70-en álltak fel a nagyrétre.
A megjelent szakemberek, főiskolai tanárok és mérnökök egyetértettek abban, hogy ezeket a veterán járműveket, valamint azok tulajdonosait országos keretek között kell megismertetni a nagyközönséggel. Mindenképpen fontos a nyilvántartás, valamint a rendezvények szakmai és anyagi támogatása.
Hiába Sietsz, Célba Sosemérsz
A régi Dutrákon 4 betű hirdette a gyár nevét: HSCS, azaz Hofherr Schrantz Clayton Shuttleworth. Mint a kiskunhalasi Csatári Sándor tréfásan megjegyezte: ezek a betűk a nép ajkán más jelentéssé formálódtak. Kicsit utalva a járművek későbbi hibáira, a fenti címben olvasható magyarázat vált általánossá…
A megnyitón Káposzta Lajos konferálásával Szőke-Tóth Mihály polgármester és Kovács Nándor kisbíró vitte a prímet. A polgármester a hazai gépgyártás fellendítését és új impulzusok begyűjtését várja az ilyen találkozóktól. Egyben gratulált minden szerelőnek, aki kétkezi munkájával őrzi számunkra a múltat.
Idézet a kisbíró verséből:
„Körmös traktorokkal nem győzték a munkát,
Sok jó lovat, ökröt megettek a muszkák.
Olyan traktort kellett gyártani,
Amivel hatékonyan lehet szántani.
Először jöttek a lánctalpas Hofherr-ek,
Majd a kerekes traktorok és a dömperek.
Azután született az U-28-as traktorcsalád,
Sorozatban kezdték gyártani dutrát.
A neve, hogy honnan jött, ki tudja,
Talán a dömper és traktor szó összevonásából kapta?
Egy évre rá megérkezett egy orr nehéz, négy kerékhajtású traktor,
S mint a széria legnépszerűbb tagja,
az UE-28-as típusjelzést kapta.
….
Dutra traktort gyakran látni még a bócsai határba’,
Bár javítani már egy kicsikét drága.
Kettő, négy vagy hathengeres motorja,
Pontosan úgy ketyeg, mint a Doxa-óra.”
A megnyitó méltóságát a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület adta meg. Nem maradhat el egy ilyen találkozón a szakmai előadás, melyet két tanár és kutató, Szalay László és Horváth Tibor tartott. Előadásukban a motorok történetét és jövőjét vázolták fel. Mindig fontos szempont a teljesítmény, az üzemanyag fogyasztás, a javíthatóság, a multifunkcionalitás, jelenleg pedig a környezetbarát működés és a káros anyag kibocsátás alacsony szintje. A „csúcsok csúcsa” az autonóm, önjáró, GPS vezérlésű traktor, melynek első generációja már hazánkban is jelen van.
Az előadások után következett az ebéd, melyhez egyedi cimkézésű ásványvíz dukált. És ki hinné, hogy a pusztában is van lehetőség a pormentességre: a nagysátor bejáratánál mindenki kézbe kapta az előre becsomagolt eszcajgot és poharat, sőt a kalács is így érkezett az asztalra, mindenki elé…
Az ebédet követően ismét a kisbíró szavai voltak irányadók:
„A lányok, szép asszonyok figyelmét fel szeretném hívni,
Hogy a gépkezelőknek nem kell ám minden szavát elhinni.
Értékekre, bukszákra, erényekre nagyon vigyázzanak,
Nehogy ezek a huncut traktorosok a szoknya alá is nyúljanak.
Mert kicsi a fülke, benne egy az ülés,
Nem kell sok a bajnak, hamar megvan a KÖZÖS-ÜLÉS.
Minden gyereket az állatsimogató vár,
Játszótér és légvár.”
De ha valaki szeretne nosztalgiázni,
Vagy egy élménnyel gazdagabb lenni,
Eme lőcsös szekérrel lehet itt egy kört megtenni.
Elmondtam mindent, amit akartam,
Bevallom, egy szót sem hazudtam.”
Káposzta Lajos
