„Nincs német testvérvárosunk, de egyre több a német anyanyelvű lakosunk” — ezekkel a gondolatokkal kezdte köszöntését Bócsa polgármesterének nevében Káposzta Lajos újságíró és tolmács. Történt mindez az Abonyi Fogadó teraszán, ahol július első kedd estéjén törzsasztalra, azaz Stammtisch-re gyűltek össze a környező tanyákon élő külföldiek. Két helyi aktivista, Irene Bader és Martina Schulte-Gülker meghívására mintegy 45 ember jött el első szóra, hogy találkozzanak. A legtöbben „tanyás németek” voltak, akik Bócsa, Soltvadkert, Bugac, Orgovány, Kiskőrös, Kaskantyú és Jakabszállás (kül)területén élnek. Többen már évtizedek óta itt laknak, mások csak néhány hete költöztek vidékünkre és máris belecsöppentek a nagy közöségi életbe. Természetesen eljött néhány magyar is, akik szívesen találkoznak ezekkel az emberekkel.
„Keressük a közös nevezőt!” — hangzott a köszöntőben. Noha nekünk, magyaroknak minden német egyforma, tudomásul kell vennünk, hogy ők több ezer kilométert tettek meg idáig, a legkülönbözőbb tájegységekről és kultúrkörökből érkezve. A bemutatkozásnál aztán kiderült, hogy van itt svájci táncosnő, hajdani keletnémet tanárnő (NDK – valaki emlékszik még erre az országra?), bajor bányász, északnémet rendőr és osztrák kisnyugdíjas egyaránt. Nem egyszerű nekik nyelvtudás és helyismeret nélkül bekapcsolódni a magyarországi életbe. A lényeg, hogy valamiért idejöttek: ki a csend, ki a más miliő, ki gyerekkori emlékei miatt.
Mi az, amiben mi segíteni tudunk nekik?
Először is: leginkább ők segíthetnek egymásnak! Meg kell osztaniuk tapasztalataikat, ki kell cserélniük a rendes mesteremberek címeit, vagy éppen oda kell irányítaniuk egymást a németül tudó hivatalnokokhoz. Apropó hivatal: a bócsai polgármesteri hivatalban többen jól beszélnek németül és angolul, melyhez segítőkész nyelvtanárok és más aktivisták társulnak. A rendezvényeken pedig német konferálás, német köszöntés is elhangzik.
És ők nekünk?
A tanyás németek nem pénzeszsákok! Van egy adott fizetésük vagy nyugdíjuk, amely aránylag jó életszínvonalat biztosít nekik. Eljárnak a fürdőinkbe, éttermeinkbe, üzleteinkbe, azaz fizetőképes keresletet jelentenek.
Amennyiben nem csapjuk be őket, még vendégeket is hívnak egy-egy fesztiválra, nagyobb eseményre, vagy „csak úgy”.
Mert Magyarország — jelen esetben a Kiskunság — egész jó hely!
Legközelebb augusztus első keddjén, azaz VIII. 7-én 18 órakor lesz Stammtisch az Abonyiban.
Káposzta Lajos
