—beszélgetés Barcsikné Weinhardt Éva bócsai iskolaigazgatóval.
30 éve tanít, 30 éve házas, 3 gyerek büszke édesanyja. Iskolaigazgató, alpolgármester. Barcsikné Weinhardt Éva igazgatónővel ülők irodájában, és az elmúlt tanévről beszélgetünk. Odakint a folyosón tájfutók pihennek, de feltűnik néhány mesterember is: „Csak a szokásos nyári felújítások” — hallom a mentegetőzéssel takart büszke kijelentést. Mert hiszen tudjuk: az iskola állandóan épül-szépül, javul.
Az igazgatónő az elmúlt három évtizedben a tanítás nagyon sok válfajában kipróbálhatta magát: alsó és felső tagozat, reál és humán tárgyak, rajz, napközi, könyvtár… A folyamatos tanulás híve: A tanítói diploma után közoktatásvezetői, majd informatikus-könyvtárosi végzettséget szerzett. Két évvel ezelőtt még vizsgázott egy különleges tudományból, agressziókezelésből. Vezetőként, pedagógusként fontos az indulatok kezelése, lecsillapítása — legyen ez a sajátja vagy a partnereké.
A bócsai iskola kis iskola: 180 férőhely, jelenleg 171 tanulóval. Mindig vannak el- és bevándorlók, de ez a létszám ingadozás kezelhető. Az is igaz, hogy inkább ide jönnének a diákok, mint innen el — leginkább Soltvadkertről. Az iskolaváltás okai különbözők, de a szülők legtöbbje így nyilatkozik: „inkább ide hozom a gyerekemet iskolába, mert itt jó a hangulat és szeretetteljes a légkör!”
Az igazgatónő mesélni kezd, miközben jegyzeteit lapozgatja: az elmúlt tanév színesen telt, egyik program a másik után! A tanévzárón meg is jegyeztem: „Emlékszik-e mindenki a tanév elejének rendezvényeire, kirándulásaira, előadásaira, amikről a facebook oldalunkon hírt adtunk?” Három éve ÖKO-iskola vagyunk, és ez már meg is határozza a tanév vázát. A környezettudatos szemlélet jegyében két kolléganőnk, Kothenczné Fűz Szilvia és Mucsi-Szendi Erika igyekszik bevonni a diákokon át a szülőket és a nagyszülőket is ebbe a programsorozatba. Egy kis faluban ez nem működik másképp, csak ha összefogunk.
-A sport terén egyre szebb eredményeket érnek el a tanulók, melyre mindannyian büszkék vagyunk. Mi áll ennek hátterében?
-Mindenképpen sokat jelent a heti 5 testnevelés óra, és ennek keretében a különböző sportok oktatása is: idén 2 osztályunk úszni, egy pedig lovagolni járt. A Soltvadkerti TE edzői külön megállapodás alapján foglalkoznak a gyerekekkel. Ezekhez természetesen nélkülözhetetlen az önkormányzat támogatása. Két kolléganő szivacskézilabda oktató lett, egy pedig grassroots, (minden, ami foci) képzést végzett… És hát a kézilabda: ahogy látom, a szakosztály megalakulásával és ezzel a remek országos diákolimpiai első helyezéssel ez lesz a „lányos sport” az iskolánkban!
-A sporteredmények sorát lehetne folytatni, de azt gondolom, a többi tantárgy sem maradhat ki. Hangsúlyozzuk mindig, hogy ez egy állami fenntartású, kis iskola. Igen ám: de ki ellenőrzi és minősíti?
-Először is ki kell emelnem, hogy a kollégák — egyre fiatalodó gárdáról lévén szó — rengeteg képzésen vesznek részt. Ez már eleve a legújabb módszereket és elvárásokat tudatosítja. Vannak belső méréseink és külső, szakértői látogatások. Az utóbbiakat az Oktatási Hivatal végzi. Az elmúlt tanévben matematikából az országos mérésen kiemelkedő eredményt értek el diákjaink. A többi versenyeredmény is igazolja az itt végzett jó pedagógiai munkát. A tantestület stabil és garancia arra, hogy a jövőben is jó munkát végzünk. Ám ehhez elengedhetetlen a precíz iskolatitkár munkája épp úgy, mint az iskola összes dolgozójának tenni akarása.
Káposzta Lajos
