A Hontalan Állatok Világnapját (augusztus 16.), 1992 óta „ünneplik”, az amerikai ISAR (International Society for Animal Rights) szervezet kezdeményezésére, ezzel a nappal is felhívva a figyelmet az otthon nélküli állatokra és az emberi felelősségre, arra, hogy a háziasításhoz ház is jár.
Mindenhol van baj a fejekben
Törökország
Törökországban a kóbor és a gazdás állatokra más-más törvények vonatkoznak, így ha valaki egy, az utcán élő állat életét oltja ki, 2 évig terjedő börtönbüntetést kaphat, míg gazdás állat esetén 3 évet. Az állatok jogai kevés hangsúlyt kapnak, az állam és a polgárok részéről egyaránt. Van néhány menhely, ahogy vannak állatvédő szervezetek is, munkájukat az állatvédelmi jogok szabályozásának hiányossága nehezíti.
Pakisztán
Több mint 35 ezer kóbor kutya él Pakisztán legnagyobb városában, ahol a helyiek előszeretettel vadásznak rájuk. A szerencsétlen állatok Karacsi kikötőjének kis szigeteire menekülnek, ahol a szemétből élnek. Illetve abból, amit a jó lelkű halászok adnak nekik a 20 milliós városban, ahol oly sok ember nyomorog, hogy a kóbor kutyák sorsa a kutyát sem érdekli. Karacsi városa így is több ezer kóbor kutyával küzd, képtelenek megoldani a helyzetüket, ezért gyakran elaltatják az állatokat.
India
A katonai területektől eltekintve nincs olyan hely Indiában, ahol ne lenne kóbor állat, legfőképpen kutya és tehén. Előbbi főleg a vadvilág miatt jelent nagy problémát, hiszen az utcáról sok esetben úgy tüntetik el őket, hogy befogásuk után a közeli erdőkbe szállítva sorsukra hagyják az állatokat. A kormány próbál gátat szabni a szaporodásuknak, de az ivartalanítási program a magas populáció miatt nehézkes. És ugyan kisállat tartáshoz a törvény szerint engedély szükséges, azt soha senki nem kéri, ahogy az állat elhagyása sem jár következménnyel.
Németország
Németországban gyakorlatilag nem látni kóbor kutyát. A tenyésztés szabályozott jogilag és etikailag is, nemigen vannak szaporítók. Vakációk környékén előfordulhat, hogy elhanyagolnak egy állatot, de ez nagyon ritka, és ha meg is történik, hogy egy kutya menhelyre kerül, ott sem altatnak. Sok ember, aki nem tarthat kutyát, segít a menhelyeknek, pártfogolnak egy-egy kedvencet. A törvény védi az állatok jogait, és állatkínzás esetén akár egy életre eltilthatnak az állattartástól. Egyes „veszélyes” fajták tartásához engedély és kutyaiskola szükséges.
Norvégiában a német példához hasonló a helyzet, az országban rengeteg kutyás klub van, a fajtaklubtól a sportegyesületekig, így az emberek tisztában vannak azzal, hogyan kell egy kutyát tartani és kezelni.
Ausztrália
Havi szinten több száz kutya is altatásra kerülhet egyetlen városban, mivel az emberek többsége nem tudja, hogyan kell egy kutyát szocializálni más kutyákra, emberekre. A legnagyobb problémát a parkokban rendezett illegális kutyaviadalok és a kutyaharapások jelentik. Vannak tiltott és „veszélyessé nyilvánított fajták, melyek tartása korlátozásokkal jár (szájkosár, magas kerítés, folyamatos ellenőrzés), amúgy mindenki annyi kutyát tart, amennyit szeretne. Menhelyek vannak, jó és rossz hírűek egyaránt.
Anglia
Ritkán látni kóbor kutyát, ugyanis nagy figyelmet fektetnek az örökbeadásoknál a jelölt alkalmasságára. Minden kedvencnek chipezettnek kell lennie, és egyelőre még vita folyik az állattartás újbóli engedélyhez kötéséről. A szervezetek sokat tesznek azért, hogy visszaszorítsák a szaporítást, és minél több állat számára esélyt nyújthassanak, ahogy sok ember vállal ideiglenes befogadást az állat végleges örökbeadásáig. Azonban rengeteg az állatkínzásos eset, és a törvénykezés nem túl szigorú.
Egyesült Államok
Nagy problémát jelentenek a szaporítók, az ún. „kutyagyárak”. Állatvédő szervezetek folyamatosan kampányolnak azért, hogy az emberek ne vásároljanak tőlük. Gondot jelent az is, hogy ivartalaníttassák az állataikat, annak ellenére, hogy vannak olyan klinikák, ahol nagyon olcsón vagy akár ingyen is elvégzik a műtétet. A déli államokban a legrosszabb a helyzet. Az állatvédelmi törvény államonként változó, az ASPCA (egyik legnagyobb amerikai szervezet) külön oldalt tart fenn arra, hogy államonként lekérhető legyen az adott területre vonatkozó törvénykezés.
És Magyarország?
A szakértők egyöntetűen egyetértenek abban, hogy ma Magyarországon nem létezik az állatvédelem fogalma, egy hivatalos megoldás van az kóbor kutyák számának csökkenésére, az pedig az altatás. Állatvédelmi törvények nem léteznek és a kapcsolódó rendelkezések elavultak: a gyepmesteri telepek szabályait az 1900-as évek elején határozták meg és 1967-ben módosították utoljára, a kóbor kutya mind a mai napig államkincstári vagyon, tehát voltaképpen az állam tulajdona.
A hazai helyzetet tovább nehezíti, hogy több mint 100 000 kutya kóborol ma Magyarországon, és körülbelül 15 000 él állatvédők gondozásában. A menhelyek tele vannak, és ha túltelítetté válik, az állatokat elviszik a gyepmesteri telepre altatásra. Sokan nem is tudják, mit jelent, hogyan működik egy menhely, mi a dolga és milyen terheket cipel. Azt hiszik, hogy minden településen, esetleg a nagyobb városokban van egy-egy menhely, ám ez nem így van. Az igazság az, hogy menhelyet önkéntes alapon hoznak létre civil szervezetek vagy magánszemélyek azért, hogy kutyákat, macskákat és egyéb állatokat mentsenek. A tevékenységek többségét önkéntesek, egy részét pedig fizetett munkavállalók végzik, a működés nyilvános, a menhely fenntartása adományokból és az azt működtető alapítvány, egyesület vagy egyéb szervezet részére felajánlott adó 1% összegéből történik, a működtetéshez nem kapcsolódik jogszabályban rögzített állami vagy önkormányzati támogatás. Sokan viszik be a náluk született kölyökkutyákat vagy kölyökcicákat a menhelyre, mivel az a téveszméjük, hogy felelőtlenségüket a menhely köteles megoldani.
Nem lehet eléggé hálásnak lenni az állatvédő szervezeteknek, menhelyeknek, amelyek mind azért tevékenykednek, hogy segítsenek a kóbor állatok befog(ad)ásában, gyógyításában, gazdára találásában.
Minden állat sorsa az emberek jóakaratán múlik. Magyarországon az állattartási kultúra, jócskán elmarad a nyugat-európai, amerikai normáktól, de minden állatvédő abban reménykedik, és azért küzd, hogy egyszer nálunk is javuljon a helyzet, melynek alapja csakis a felelősségteljes gondolkodásmód kialakulása és elterjedése lehet.
Forrás: http://kutyabarat.hu
