… és a Vasladyvel (?)
Fischerbócsai tanyára érkezem. Egy modernebb fajtára: állattenyésztés, munkagépek, beljebb pedig szép lakóépület. Lukács Sándor (Luky) és Völgyesvári Réka fogad. Aztán nagyfiuk, Krisztián is előkerül. Így ülünk le beszélgetni sportról, szülői programokról, természetvédelemről és sok egyébről.
-Bócsai lány és erdélyi fiú? Mi a megismerkedésetek története? Sport vagy munka?
-Egyik sem — mosolyog Réka. Az úgy volt, hogy édesanyámmal ellátogattunk a Szilágy megyei Krasznára, ahol iskolai ballagáson vettünk részt, mint vendégek. Megláttuk egymást és már szinte el is dőlt minden… Ez volt 1994-ben, majd 97-ben összeházasodtunk. Nem volt nagy dőzsölés a kezdet, de most már eljutottunk idáig: három gyerek, tanyasi családi gazdaság és mellé egy felfelé ívelő sport-pályafutás.
-Luky, téged sportolóként ismerhettünk meg. Hogy jön rá egy érett férfiember, hogy kipróbálja magát egy ilyen magányos sportban, mint a futás és társai?
-Először is nem magányos! (kacsintás). Amikor Oláhné Marosi Judit testnevelő benevezett 2014-ben a „Nagy Vagy” versenyre, feleségem, a „sportos anyuka” együtt gyakorolt a gyerekekkel. És mi derült ki? Hogy nem is annyira sportos! (Na jó: sportos, de néha elfogyott a levegő) Nosza, irány a földesút: futás! Én elkísértem ezekre a magán edzésekre. Aztán annyira kedvet kaptam hozzá, hogy abban az évben beneveztem a félmaratonra. Aztán már ketten vettünk részt a Vadkerti tónál megrendezett triatlon versenyen: egyelőre a futás számban. De a triatlon — ha már kedvet kaptunk hozzá — úszást és kerékpározást is tartalmaz. Ezért megtanultam rendesen úszni. A tanfolyam először Kiskőrösön, majd Kiskunhalason zajlott.
Megismerkedtem a soltvadkerti Ficsor Gáborral, aki ezt nagyban műveli. Segített. 2016-ban elmentünk Keszthelyre, ahol a féltriatlonon vettem részt. Ez 1,9 km úszást, 90 km kerékpározást és 21,1 km futást tartalmazott. Aztán következett az IronMan, azaz a Vasember verseny: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás. Ezt már négyszer teljesítettem, s mindannyiszor 11 óra alatti idővel!
-Réka, ha jól tudom, te ezt nem hagytad annyiban!
-De nem ám! Én is lefutom a magam távjait, a leghosszabb a maraton, amit eddig lefutottam, de gyakran segítőként megyek férjemmel és a többi triatlonossal. Többen alkotjuk a stábot, hiszen vagy a futókkal együtt biciklizem, vagy éppen autóval viszem őket a verseny különböző állomásaira. Utoljára a Korinthosz80 versenyen futott a Luky 81 km-t, én pedig bicikliztem vele. A Balaton Szupermaraton (BSZM) során például 4 nap alatt kell körbefutni a Balatont. Az előírt szakaszok: 1. nap 48 km, 2. nap 53 km, 3. nap 43 km, 4. nap 51 km. Van, aki elcsügged vagy elfárad, más éppen feladná — na itt a család és a barátok szerepe! Luky idén lefutotta az Ultrabalatont is a soltvadkerti Darányi Jánossal. Itt „egy szuszra” kell teljesíteni a tó körüli távot, ketten váltották egymást és 21 óra 19 perc alatt értek körbe.
-Mi ennek a vége, Luky?
-Nincs vége. Mindig jönnek újabb és újabb kihívások. Egy sportoló folyamatosan keresi azokat a versenyeket, melyek az ő szintjéhez képest újabb lépéseket jelentenek előre. A tovább lépéshez azonban sok edzés és kvalifikációs versenyek szükségesek. Ahhoz például, hogy indulhassak a görögországi Spartathlon-on (Athénból kell elfutni Spártáig 246 km), az előző években hoznom kell a megfelelő eredményeket. Olyan ez kicsit, mint az olimpiai bejutás. Nem mindenki ér oda.
-Ez a távoli cél tehát. És a közeli?
-Jövőre a németországi Roth-ba megyek. Megyünk! Ennél a magas szintű világversenynél még az is számít, hogy milyen gyorsan regisztrálunk. A 3.000 hely ugyanis néhány perc alatt betelt. Ez a legerősebb vasemberek egyik csúcs megmérettetése. Aztán hogy milyen éremmel jövök haza? Remélem, gazdagítom a falon lógó gyűjteményemet…
Hát akkor hajrá, bócsai sportemberek!
Káposzta Lajos
