Kalmár Benedek növényvédelmi szakmérnök gyerekkora óta foglalkozik dísztökkel és kukorica termesztéssel. Feleségével együtt szeretettel fogadtak akasztói házukban. A különleges formájú és színű tökökből külön nekem készítettek kompozíciót.
-Tökfaragó mester, hogyan került ez az angolszász szokás az életébe?
-Az országban évtizedekre visszanyúló hagyománya van, már gyerekkoromban is faragtam tököt, pedig akkor mit sem tudtunk Halloween ünnepéről. Egész ősszel lótökből és nagydobosi sütőtökből faragtunk mindenfélét, kitettük a kerítésre, jöttek a népek és nézegették. Apám bejárt a hivatalba dolgozni. Egyszer jön haza és mondja nekem, hogy a tanácselnök üzeni, hagyjátok abba ezt a nyugati, amerikai hülyeséget, nincs ennek itt helye Magyarországon. Arról ábrándoztunk, hogy van egy kinemesített úgynevezett Jack tök, speciálisan faragni való tök, na abból lenne jó faragni… arra fájt a fogunk.
-Milyen eszközöket használ?
-Amikor felnőttként beástam magam a tökfaragásba, rájöttem, hogy hihetetlen variációk vannak, megfelelő szerszámmal szinte mindent ki lehet faragni. Rengeteg technika van, bevéséseket ritkán szoktam alkalmazni, mert a kiállításokon megfelelő világítás mellett a teljes egészében kivájt és faragott tök mutat jól. A speciális szerszámokat magam készítem, vagy megkérek egy ezermestert, hogy segítsen. Ezt a hornyolót például esernyőnyélből készítettem.
Már fogta is a kezében lévő tököt, amit az interjú ideje alatt faragott és megmutatta, hogyan kell használni.
Majd fényképalbumokat vett elő…. Az ország minden pontján részt vett már különböző kiállításokon, számos díjat tudhat magáénak. A fotókat nézegetve feltűnt, hogy nem is a faragott tökökön van a hangsúly, azok csak dekorációként szolgálnak, sokkal érdekesebb dolgok kerültek fel a kiállító stand asztalaira. Egy Tökkirály ül itt velem szemben. Szó szerint elnyerte ezt a címet.
-Hogyan lett Tökkirály?
-Ha nem újítja meg az ember a dolgokat, akkor unalmassá válik, és csak elmennek mellette. Minden időben csak az maradhatott meg a piacon, aki fel tud mutatni valami újat. A rendszerváltás előtt nem volt verseny. Amit termeltek azt vette a nép, ha lódenkabátot termeltek, akkor abban járt az egész ország, nem volt választási lehetőség. Feleségem nemcsak elnézi a hobbimat, hanem amiben tud segít is, maximálisan támogat. Nagyon szereti a nemesített tököket. Régen 200kg-os tököket is termeltem. Eddig 70-80 féle tököt termesztettem, nemesítettem ki. Például a kolbásztökök össze-vissza görbülnek, de én addig kísérleteztem, hogy már a tök arra görbül, amerre én akarom. Évek kitartó munkájával sikerül kinemesítenem azt, amit szeretnék. Kedvencem a mini tök… Japán ékszertöknek neveztem el azokat, amire nagyon büszke vagyok.
-Azért a nemesítéshez gondolom szakmai tudás is társul.
-Angol tagozatos gimnáziumban végeztem. Majd agrártudományi egyetemre jelentkeztem. Olvastam a külföldi szakirodalmakat és láttam azt, hogy a mi genetikai könyvünk egészen más, mint nyugaton. Abban az időben a materialisták az evolúciós elméleteket adták elő nekünk, ehhez idomították a genetikát. Végeredményben semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz, egész másról beszéltek, legalább fél évszázaddal elmaradtak a kutatásokkal. Ez a felismerés nekem jó volt, mert amikor elkezdtem foglalkozni a töknemesítéssel, akkor én már tudtam hogyan kell csinálni… a többiek nem értették, mert nem volt gyakorlatuk. Az alapokat senki nem tanulta meg; ha komolyan veszik, akkor rájöttek volna, hogy az evolúció nem létezik, csak egy teória. Saját kezűleg végzek megporzásokat, szelekciót, keresztezéseket. Mindig keresni kell az utakat, hogy az ember újat tudjon alkotni.
B.M
Fotógaléria:
